 | Benedek Elek gyermekverseiíró, újságíró és költő |
Édes anya (vagy apa) nevenapján
Édes anyám rózsafája,
Kis madárka szállott rája.
Zeng belé az egész határ,
Úgy dalol az a kis madár.
Mennek a libuskák,
Gigágá, előre,
Mennek, mennek, mendegélnek
Virágos mezőre.
Megváltozott a szokásom
Nincsen otthon maradásom.
Éltem eddig úri módon,
Most mindég az utcát róvom.
Szereti a baba
Tarka kis cicáját,
Simogatja szépen,
Fülét, farkincáját.
Van Péterkének
Hófehér báránya,
Piros szalagocskát
Kötött a nyakába.
Repülj, Csillag, repülj,
Meg se állj hazáig,
Ne várjon az édesanyám
Én reám sokáig.
Áll Jucika, áll,
Jaj de félve jár,
Hogy szeretné édesanyja,
Ha szaladna már!
Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek...
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.
Cseng a kasza, peng a sarló,
Nyomán fel-felsír a tarló,
Menekül a fürjmadár.
Öcsike az éjjel
Be szép álmot látott!
Nagy kerek erdőben
Őzikével játszott.
Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.
1. Kelj fel jókor, öltözz, mosdjál,
Az Istenhez fohászkodjál!