 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Zúg, ha őröl, zúg a malom.
Oda viszem a búzámat.
Hála Isten, van víz elég,
Jól forog a malomkerék.
Beteg báránykám, meggyógyítalak,
Tied lesz otthonom, minden jó falat.
Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál a baka, hogyha fölteszem.
Pihen a tó, szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen alszik.
Itt vagy, itt vagy, fecskemadár,
Szívünk olyan régóta vár,
Daltól zeng az eresz alja,
Felvidámul, aki hallja.
Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,
Meghal éhen!
Ica, rica, kukorica,
Hozzad gyorsan, kis Marica!
Hajnal óta kiabálok,
A lábamon alig állok.
Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Nagyapó és unokája
A templomban ülnek,
S míg búg mélyen az orgona,
Imába merülnek.
A nagy pipa: Kis Ibrahim, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Falu végén egy kerek tó,
Abba folyik a Berettyó.
Ottan úszkál hat libuska
Ott lubickol kis Iluska.
Elnyílott már az ibolya, itt a nyár!
Égető lett a langy meleg napsugár.
Szép jó reggelt, nyuszikám!
Adjon Isten, Gyuszikám.
Mit álmodtál, nyuszikám?
Réten jártam, Gyuszikám.