 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.
Lenyugodott a nap, a munkának vége,
A vacsoracsillag kiült már az égre.
- Tapsifüles nyuszimama, kérem,
Tőlem kapott zöldséget a télen,
Ugye bizony, mostan viszonozza?
Mennek a libuskák,
Gigágá, előre,
Mennek, mennek, mendegélnek
Virágos mezőre.
Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Kezem imára kulcsolom
A te neved van ajkamon,
Oh, jó Atyám!
Buzgón Hozzád fohászkodom:
Tekints le rám!
Bú-u, bú-u, sír a boci:
- Gyere haza, écsanyám!
- Megyek, megyek, ne keseregj,
Édes kicsi bocikám!
Pihen a tó, szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen alszik.
Hinta, hinta, hintóba,
Jere Marci Brassóba.
Ez aztán a nagy város,
Hétfaluval határos.
Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.
- Csak egy baba? Egyéb semmi?
- Elég nekem éppen ennyi.
Ezt sem kértem Jézuskától,
S lám, ő elküldte magától.
Fölkelt a nap szép ragyogva,
Iluska is mosolyogva.
Édes mosoly a szemében,
Édes öröm a szívében.