 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Pulyka mondja: rút, rút, rút.
Rút, rút, rút, rút mind a lúd!
Hóha, hóha, hó!
Befagyott a tó,
Rája libben, végig lebben
Gyöngyöm kis Kató.
Áll Jucika, áll,
Jaj de félve jár,
Hogy szeretné édesanyja,
Ha szaladna már!
Ha elhagyna minden barátod,
Mitől Isten őrizzen téged,
A jó könyv, drágám, majd meglátod,
Megvigasztalja szívecskédet.
Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.
A nagy pipa: Kis Ibrahim, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Nagyapó és unokája
A templomban ülnek,
S míg búg mélyen az orgona,
Imába merülnek.
Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Zúg, ha őröl, zúg a malom.
Oda viszem a búzámat.
Hála Isten, van víz elég,
Jól forog a malomkerék.
Megy a gőzös, megy a gőzös
Kőhalomba;
Kőhalomból, Kőhalomból
Kisbaconba.
Repülj, Csillag, repülj,
Meg se állj hazáig,
Ne várjon az édesanyám
Én reám sokáig.
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.