 | Arany János rövid verseimagyar költő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára |
Anyai gond, anyai báj
Virraszt a bölcső felett,
Redős homlok, mosolygó száj...
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha lopok:
Ha is lopok, ha is nem,
Elélek már, úgy hiszem.
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sohajts még;
Nem tudod, mi az.
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Még ez egyszer, még útószor
Hadd zendűljön meg dalom;
Mért sebeim' rejtegetni?
Rossz szememről egy nagy könyvben
Míg megkérdem a tudást:
Jó tanácsot nem lelek, de
Kapok új szemgyulladást.
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez...
Az ifju évek bajt hoznak s visznek,
Ha rontanak, viszont jóvá tesznek...
Mint folyondár, melynek
Támasza kidőle,
Roskad le az özvegy
- Oly hirtelen özvegy! -
A fekete földre.
Ma hatvankét esztendeje annak,
Mikor engem megtettek Johannak...