<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Eternus</title>
<description>Eternus RSS - Ady Endre</description>
<link>https://www.eternus.hu/szerzo/Ady_Endre</link><item>
<title>Ady Endre: Fuimus</title>
<description>Nem voltam én mindig&lt;br&gt;Ilyen csendes ember,&lt;br&gt;Sokszor talált ébren&lt;br&gt;A pirkadó reggel.&lt;br&gt;Sokszor ráragyogott&lt;br&gt;A hajnal sugára&lt;br&gt;Egy-egy nekibúsult&lt;br&gt;Jó kompániára.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Eltemetni való&lt;br&gt;Mindig akad bánat.&lt;br&gt;Hejh! volt akkor dolga&lt;br&gt;A boros pohárnak!&lt;br&gt;Szomoru szíveknek&lt;br&gt;Szép szomorú nóta&lt;br&gt;És gyöngyöz&#337; bor volt&lt;br&gt;A meggyógyitója.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Könnyen jött még akkor&lt;br&gt;S könnyű volt a bánat,&lt;br&gt;Könnyű volt elűzni&lt;br&gt;A boros pohárnak.&lt;br&gt;Talán a bánat is&lt;br&gt;Könnyen indult útra,&lt;br&gt;Mikor az indulót&lt;br&gt;Gyurka cigány húzta.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mintha más törvénye&lt;br&gt;Volna a világnak,&lt;br&gt;Nem olyan, mint régen.&lt;br&gt;Nehezebb a bánat...&lt;br&gt;Mint egy titkos er&#337;&lt;br&gt;Uralkodik rajtam,&lt;br&gt;Elnémítja, mikor&lt;br&gt;Panaszra nyíl ajkam.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hiába fojtanám&lt;br&gt;Tivornyába, borba;&lt;br&gt;Nem válik el t&#337;lem,&lt;br&gt;Hozzám van láncolva!&lt;br&gt;Hejh, most a szivemr&#337;l&lt;br&gt;Nem száll el a bánat,&lt;br&gt;Ha megiszom borát.&lt;br&gt;Az egész világnak!...</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8277</link><pubDate>Thu, 24 Oct 2024 16:28:04 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Beszélgetés egy szekfűvel</title>
<description>Ha a magyar Helikon adta,&lt;br&gt;Hervatag a hitünk s a szekfünk.&lt;br&gt;Azért bánatba sohse essünk.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Úgyis eldoblak, beszélgessünk.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Te tudod, hogy én adtam többet.&lt;br&gt;Fenének kellett, amit adtak&lt;br&gt;És az se, amit megtagadtak.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Hagyjatok meg úrnak, Magamnak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Magyar gomb-lyuk virággal is bús,&lt;br&gt;Rád mégis sokak foga vásott.&lt;br&gt;Mély, nagy szemem megbabonázott.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Irigyelnek a zabolások.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Míg nem jöttem, koldusok voltak,&lt;br&gt;Még sírni sem sírhattak szépen.&lt;br&gt;Én siratom magam s a népem,&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;De ha megunom, általlépem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Sok keresnivalóm itt úgy sincs,&lt;br&gt;Az &#337; Lomnicukon már ültem,&lt;br&gt;Tátrát és Karsztot átröpültem.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Te tudod, hogy nem lelkesültem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Én magamért vagyok s magamnak.&lt;br&gt;Akkor is, hogyha nótát mondok&lt;br&gt;S elpusztítnak rímek és gondok.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Mért irigyelnek a bolondok?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Drága tudás az én tudásom&lt;br&gt;S egy szekfü is sok a magyarnak.&lt;br&gt;Irigy buták űznek, zavarnak.&lt;br&gt;Kicsi virág, szegény virág,&lt;br&gt;Hiszen eldoblak. Mit akarnak?</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8276</link><pubDate>Thu, 24 Oct 2024 16:28:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Fuimus</title>
<description>De jó, ha elszállt minden álmunk,&lt;br&gt;Ha nem tudunk senkit szeretni,&lt;br&gt;Ha érzéketlen k&#337;vé váltunk,&lt;br&gt;Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hullhatnak forró könnyek értünk: &lt;br&gt;Nem érezzük terhét a vádnak,&lt;br&gt;Hitvány ellen nem forr a vérünk,&lt;br&gt;Csókot, ütést egyként nem érzünk.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mit sem várva, mit&#337;l sem félve&lt;br&gt;Állunk ez &#337;rült forgatagban&lt;br&gt;S ha eltipornak összetépve: &lt;br&gt;Voltunk... aztán... mindennek vége.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8248</link><pubDate>Sat, 7 Sep 2024 15:13:27 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Könnycseppek</title>
<description>1&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hajadnak ékét adtad át: &lt;br&gt;Nem boldogít már e virág,&lt;br&gt;Éjszín hajadnak illatárja&lt;br&gt;Már nem bódít el... mindhiába!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Azt a virágot add nekem,&lt;br&gt;Mely ott hervad el kebleden,&lt;br&gt;Én könnyeim öntöm le rája...&lt;br&gt;Ez a virág a hit virága.&lt;br&gt;&lt;br&gt;2&lt;br&gt;&lt;br&gt;Talán nem is a földön jártam: &lt;br&gt;A n&#337;kben tiszta angyalt láttam,&lt;br&gt;Glória volt fejök felett,&lt;br&gt;Ők hozták földre az eget.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Most sétálok a sétatéren,&lt;br&gt;Amennyi szép lány, mind megnézem,&lt;br&gt;De jót egyr&#337;l sem gondolok -&lt;br&gt;Hiszen csak gyönge n&#337;k azok!&lt;br&gt;&lt;br&gt;3&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ne félj, kis lány, nem írok már&lt;br&gt;Bús-szerelmes verseket,&lt;br&gt;Már ezután csak a borról,&lt;br&gt;A mámorról verselek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mióta kijózanodtam,&lt;br&gt;Megszerettem én a bort,&lt;br&gt;Adieu hát, gyermek-szerelem,&lt;br&gt;Üljük meg reá a tort!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8247</link><pubDate>Sat, 7 Sep 2024 15:13:08 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Válasz bajnoki hivásokra</title>
<description>Csüggedt unszolók, vert, öreg fiúk,&lt;br&gt;Tépett hitü szentek,&lt;br&gt;Hivásotokat sírva köszönöm: &lt;br&gt;Nyakunkon tartja lábát még bakónk&lt;br&gt;S ti hörögve is háborut üzentek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Jön a levél innen is, onnan is: &lt;br&gt;A száz szinű &#337;szön: &lt;br&gt;Mégiscsak a legszebb szín vón a vér,&lt;br&gt;Mégse hagyjuk, hogy a bomlott szemű&lt;br&gt;S a bomlott fejű kaján játszva gy&#337;zzön.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Új Csaba-nép, új, bajnoki mer&#337;k,&lt;br&gt;Én értem a titkot: &lt;br&gt;Hivogatjátok önlelkeitek,&lt;br&gt;A dacot, az istent és a halált,&lt;br&gt;Mikor másokat háboruba hívtok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hát ott leszek, ha j&#337; gyülekezés,&lt;br&gt;Ha törten, ha bénán,&lt;br&gt;Ki közénk áll, nem kap finnyás kezet&lt;br&gt;S harcolunk, mint egybevert mártirok&lt;br&gt;Fenevadakkal cézári arénán.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S ne legyen majd köztünk arc rebben&#337;,&lt;br&gt;Tartsa titkát, tartsa,&lt;br&gt;Hogy ez már csak a kétségbeesés,&lt;br&gt;A Jöv&#337;nek szóló megmutatás&lt;br&gt;S a kínpadra vont becsületnek harca.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8239</link><pubDate>Sun, 25 Aug 2024 14:31:43 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Halál a sineken</title>
<description>Fáradt karokkal és keserg&#337;n&lt;br&gt;Hideg síneket szoritok&lt;br&gt;S várom alkonyban a halált&lt;br&gt;Bábel alatt, r&#337;t, &#337;szi erd&#337;n.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nem ölelek többé, elég volt.&lt;br&gt;Nem ölelt vissza, eldobott&lt;br&gt;Az Élet: én szerelmesem&lt;br&gt;S dért sírt reám mindig az égbolt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Élet, Élet: utcák leánya,&lt;br&gt;Elfonnyadt árván a karom.&lt;br&gt;Vége. Síneket ölelek&lt;br&gt;S jön a halálgép muzsikálva.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Már szállnak rám a tüzes pernyék.&lt;br&gt;Dübörög Bábel szekere&lt;br&gt;S ifjultan reszket a karom,&lt;br&gt;Már ölelnék, újra ölelnék.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Élet, Élet. S jön rám-zúdultan&lt;br&gt;Magtalan álmok bús raja,&lt;br&gt;Jönnek a nagy vágy-keselyűk,&lt;br&gt;Jön, jön fekete szárnyú multam.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S megölellek még egyszer, Élet,&lt;br&gt;Utolsót lendül a karom&lt;br&gt;S úgy fonódik be görcsösen&lt;br&gt;Küll&#337;ibe a szent keréknek.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8238</link><pubDate>Sun, 25 Aug 2024 14:31:39 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Az én koporsó-paripám</title>
<description>Éjfélkor jön az álom-fickó,&lt;br&gt;Kevés szavú, rossz szemü, fürge.&lt;br&gt;Dobol egy fekete koporsón,&lt;br&gt;Táncol bolondul a kezein&lt;br&gt;S röhögve mondja: &quot;Ülj le, ülj le.&quot;&lt;br&gt;&lt;br&gt;És jön a másik, jön a többi,&lt;br&gt;Forognak, mint az ördög-orsók.&lt;br&gt;Csak a szemük néz mindig engem&lt;br&gt;S akit reszketve lovagolok,&lt;br&gt;Ezt a titokzatos koporsót.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A bal kezemben véres kantár,&lt;br&gt;Suhogó ostor van a jobban.&lt;br&gt;Gyí, gyí, kergetem a koporsót.&lt;br&gt;A fickó-had zúg, kereng, röhög&lt;br&gt;S a szívem csak nagy néha dobban.&lt;br&gt;&lt;br&gt;És tótágast állnak a fickók,&lt;br&gt;Sötét van és kén-lángok égnek&lt;br&gt;S adnak, íme, újabb parancsot,&lt;br&gt;Tréfásat, vigat és iszonyút,&lt;br&gt;Ezek a kegyetlen legények.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&quot;Kacagj, amíg a hajnal eljön,&lt;br&gt;Vágtass azzal a táltos-lóval.&quot;&lt;br&gt;És én kacagva nyargalászok&lt;br&gt;Vérvev&#337; álom-fickók között&lt;br&gt;Paripámmal, a koporsóval.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8214</link><pubDate>Mon, 24 Jun 2024 9:10:58 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Vidám temetés éneke</title>
<description>Mik elmulnak, meg is csúnyulnak,&lt;br&gt;Még a bánat sem szép, ha elmult&lt;br&gt;S én régen utálom a multat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fölemeltem az én szivemet&lt;br&gt;S hirdetem a siránkozóknak: &lt;br&gt;Boldog az, ki vidáman temet.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mulás a rendje az örömnek&lt;br&gt;S változás mindig új alakra.&lt;br&gt;S az örömök szünetlen jönnek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Minden, mi van, szép, friss hajadon,&lt;br&gt;Az emlékek agg-szüzét dobd el&lt;br&gt;S fogd a jelent vígan, szabadon.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Vond ifjan, ha vén is, a vállad,&lt;br&gt;Mikor settenkednek a multból&lt;br&gt;Haszontalan és cifra árnyak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ki ma nincs, az nem is volt soha,&lt;br&gt;Emlékezni raboknak terhe,&lt;br&gt;Szabad ember felejt s fut tova.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az élet perc, mely folyton lebben.&lt;br&gt;Minden perced bocsásd el csókkal,&lt;br&gt;Kinlódni is kéj a jelenben.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Akármilyen rongyos a jelen,&lt;br&gt;Prédája nem leszek a multnak,&lt;br&gt;Behunyom szemem s megölelem.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8213</link><pubDate>Mon, 24 Jun 2024 9:10:54 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A kezdet siratása</title>
<description>Dehogy maradnék veszteg,&lt;br&gt;Mihol minden napomon&lt;br&gt;Drágaságokat vesztek&lt;br&gt;És nincs mit féltenem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Búza-földön keresztek&lt;br&gt;S más keresztek itt s amott,&lt;br&gt;Nincsen Vég és nincs Kezdet: &lt;br&gt;A Kezdet halála fáj.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ez fáj mégis: a Kezdet,&lt;br&gt;Ez a szent, &#337;s Valami,&lt;br&gt;Akit most már megesznek&lt;br&gt;A Vég halott szájai.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Micsoda-szép gerezdek&lt;br&gt;Kinálgatták magukat&lt;br&gt;S milyen szép volt a Kezdet,&lt;br&gt;Akit most megöl a Vég.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Milyen búsak, esettek,&lt;br&gt;Kik most kezdnek kezdeni,&lt;br&gt;Oh, fiatal keresztek,&lt;br&gt;Látlak ifjú vállakon.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Siratlak, drága Kezdet,&lt;br&gt;Ki hozzám kegyes valál&lt;br&gt;S mert Vég sincs, hát meresztek&lt;br&gt;Kisírt szemeket feléd.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Lelkem immár megedzett.&lt;br&gt;Élni? - halni? - : ugyanaz,&lt;br&gt;De siratlak, szent Kezdet - : &lt;br&gt;Most nem vagy sehol-sehol.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8206</link><pubDate>Thu, 30 May 2024 20:36:05 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A legf&#337;bb várta</title>
<description>Délnek röpülve vándorló madárnak&lt;br&gt;Tenger-sziklája, liheg&#337; röpke, vas-ágy.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Meggyez&#337; gyermekek eggyének &#337;rzött,&lt;br&gt;Szép, maradt meggye, veszekséges, irigyes.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Pehely, amelyet oly örömmel hordoz&lt;br&gt;Muló fészkébe kicsi királyka-madár.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mosoly, amelyet már csak lemosolygunk&lt;br&gt;Szánón, szivesen a mások ajkairól.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Doktorunknak be nem vallott betegség,&lt;br&gt;Szép szemeinket véresít&#337; vizió.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Rejtett kitalálásuk a zseniknek,&lt;br&gt;Kórházi ággyal fizetend&#337; gondolat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Gyermekem, aki nem t&#337;lem vagy nemzett&lt;br&gt;S gyermekem mégis és én a tied talán.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Óh, asszony, &#337;rség tűz-jeles, vén halmon,&lt;br&gt;Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Haszontalan s bolondságnak utolsó,&lt;br&gt;De legf&#337;bb várta mégis az én szivemen.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8205</link><pubDate>Thu, 30 May 2024 20:35:59 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A megunt csatazaj</title>
<description>Mi h&#337;sködésbe dühitett&lt;br&gt;S lánggal falatott még tavaly,&lt;br&gt;Múlik naiv, riasztó kedvem&lt;br&gt;S majdnem altat a csatazaj.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Beszélik, hogy élnek ma is,&lt;br&gt;Kit itt vagy ott temettem el&lt;br&gt;S nem volt záró a diadalmam&lt;br&gt;S korai a gy&#337;ztes kehely.&lt;br&gt;&lt;br&gt;És minden hír úgy duruzsol&lt;br&gt;Fülembe, mint bolond dana: &lt;br&gt;Nincs nekem már, mi aggodalmast,&lt;br&gt;Méltót, haragvót mondana.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nincs más, csak amit akarok&lt;br&gt;S csak kegyem adhat életet&lt;br&gt;S beszédb&#337;l is csak az jut hozzám,&lt;br&gt;Mit vígan én beszélhetek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mit helyeslek, csak az igaz&lt;br&gt;S amit kedvelek, az a jó,&lt;br&gt;Dajkamese-vagyon a másé&lt;br&gt;S csak az én birtokom való.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mitsem vett el t&#337;lem a Sors&lt;br&gt;S minden érdemest meghozott,&lt;br&gt;Megtelvén buzgó áhitattal,&lt;br&gt;Szent Magamhoz imádkozok.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8200</link><pubDate>Thu, 16 May 2024 15:07:45 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Búcsú        siker-asszonytól</title>
<description>Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.&lt;br&gt;Lantot, hitet vígan szegre akasztok.&lt;br&gt;Kicsit pirulok. Én és a Siker?&lt;br&gt;Jöjjenek a tilinkós álparasztok,&lt;br&gt;Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,&lt;br&gt;Jöjjenek a finom kultúrlegények.&lt;br&gt;Nem is tudom, hogy mi történt velem,&lt;br&gt;Hát sokat érne itt a gy&#337;zelem?&lt;br&gt;S én száz arcban is kínáltam magam,&lt;br&gt;Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ügyes kellner-had famulusa tán?&lt;br&gt;Éhes szemben vörös, vadító posztó?&lt;br&gt;Legyek neves h&#337;s kis kenyércsatán?&lt;br&gt;Fussak kegyért én, született kegyosztó?&lt;br&gt;Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,&lt;br&gt;Úri dölyffel megállni, mosolyogni,&lt;br&gt;Míg tovább táncol kacsintva, híva&lt;br&gt;A Siker, ez a nagy hisztérika.&lt;br&gt;Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.&lt;br&gt;Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8199</link><pubDate>Thu, 16 May 2024 15:07:41 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Egy csúf rontás</title>
<description>Szűz borzongások, pompás szavak,&lt;br&gt;Új, nagy látások királyfia volnék&lt;br&gt;S lelkemen, szép, pogány lelkemen&lt;br&gt;Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Jaj, hányszor csupán krisztuskodok&lt;br&gt;S minden igém kenetesen terül szét.&lt;br&gt;Jaj, hogy elfut a tollam alól,&lt;br&gt;Ami igaz, ami esztelenül Szép.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Pedig a szó nekem ópium,&lt;br&gt;Pogány titkokat szívhatok bel&#337;le&lt;br&gt;S új részegség vagy új gondolat&lt;br&gt;Nekem nem új: régiek temet&#337;je.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Finom, dalos titkokkal tele&lt;br&gt;A lelkem. S mégse apollói bátor,&lt;br&gt;Mégse merek. És úgy dalolok,&lt;br&gt;Mint egy ósdi, telt szájú prédikátor.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egy urambátyám röpdös körül: &lt;br&gt;Mult századokból nagy pipafüst-szárnnyal: &lt;br&gt;Egy &#337;söm. Tollamra néz, dohog&lt;br&gt;S kezemre csap a füstös pipaszárral.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8195</link><pubDate>Mon, 15 Apr 2024 8:19:39 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Barna ég alatt</title>
<description>Nyáron hirtelen barnaság&lt;br&gt;Jön néha valahonnan.&lt;br&gt;Csupa nagy gyász a Föld s az Ég&lt;br&gt;S a szívem félve, reszket&#337;n&lt;br&gt;Téli tempókra dobban.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szapulva hull hideg es&#337;,&lt;br&gt;Csepeg&#337;, furcsa árnyak,&lt;br&gt;Apró, fagyos, téli manók&lt;br&gt;Red&#337;s, forró homlokomon&lt;br&gt;Nagy próba-táncot járnak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ilyenkor mindent jól tudok,&lt;br&gt;Kegyetlenül, sötéten,&lt;br&gt;Hidegen látom sorsomat,&lt;br&gt;Célomat s balga végemet&lt;br&gt;Ott fönn a felh&#337;s Égen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Barnán, felh&#337;sen néz a nyár&lt;br&gt;Reám, szegény balogra&lt;br&gt;S itt van már a homlokomon&lt;br&gt;Korán-kötötten, fagyosan&lt;br&gt;A tél jégvirág-csokra.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Virágos, szegény homlokom&lt;br&gt;Mögött mély, barna eszmék&lt;br&gt;S egy szörnyű gondolat-verem,&lt;br&gt;Megsiklanak a lábaim&lt;br&gt;S már mintha esnék, esnék.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8194</link><pubDate>Mon, 15 Apr 2024 8:19:36 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: És sehogyse vagyok</title>
<description>&quot;...és úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok&lt;br&gt;És fáj, hogy nem fájnak eléggé&lt;br&gt;Dalaim, a megdalolt dalok&lt;br&gt;S kínjaim, a megszenvedett kinok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Zárt életet ujra elkezdeni,&lt;br&gt;Fölvenni a daliás lárvát,&lt;br&gt;Ujjongani, mikor testünk bizserg&lt;br&gt;Nem fiatalon és vér-duzzadón,&lt;br&gt;De sztrájkján a sokféle csapott vérnek&lt;br&gt;És gondolni évek számaira,&lt;br&gt;Hogy harmincöt és azután harminchat&lt;br&gt;És kételkedni a kisleányban,&lt;br&gt;Aki, szegény, pedig nem rossz talán&lt;br&gt;És mindenben és még több mindenben&lt;br&gt;Látni vakítóan a Semmit: &lt;br&gt;Talán öregség, talán már Halál.&lt;br&gt;Hát jöjjetek, beigért éjszakák,&lt;br&gt;Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások,&lt;br&gt;Szégyenek, kínok és régi babák.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Kár, hogy néha sokáig élünk&lt;br&gt;És úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok.&quot;</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8174</link><pubDate>Sat, 16 Mar 2024 19:35:24 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Vihar és fa</title>
<description>Kóbor gyermekem hazajött: &lt;br&gt;Kicsi Békességem&lt;br&gt;S a fák és a záporos vihar&lt;br&gt;Nagy egyességét nézem,&lt;br&gt;Csókos csatáját bámulom.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hogy kelleti magát a fa,&lt;br&gt;Hajlong erre-arra&lt;br&gt;S hogy bízza rá magát odadón&lt;br&gt;Mégiscsak a viharra,&lt;br&gt;Ki zordan leplez vágyakat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Békesség, kicsi gyermekem,&lt;br&gt;Maradjunk mi eggyütt: &lt;br&gt;Bomoljon a fa meg a vihar,&lt;br&gt;Mi csöndben leselkedjünk,&lt;br&gt;Hátha betoppan valaki.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hátha vihart hoz valaki&lt;br&gt;Viharnál is jobban,&lt;br&gt;Lombosnak érzem a lelkemet&lt;br&gt;S az Élet szíve dobban&lt;br&gt;Ott künn és a szivemben is.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S ha elfutsz, kóbor gyermekem,&lt;br&gt;Ujból visszavárlak,&lt;br&gt;Addig viharral ölelkezem&lt;br&gt;S nem árt ez igazi fának&lt;br&gt;S aztán itt maradsz: gyermekem.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8173</link><pubDate>Sat, 16 Mar 2024 19:35:19 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A hold megbocsájt</title>
<description>Savanyun, csonkán, nagy mez&#337;k fölött,&lt;br&gt;Talán tizedszer ílyképp, megrabolt,&lt;br&gt;Balog utasként ballag át a Hold.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Arcán vén kópék fáradt mosolya&lt;br&gt;S alant szörnyedt, bús sóhajba vesz&#337;&lt;br&gt;Kínjaival mered föl a mez&#337;.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Forradásos mez&#337;, fukar, kopár,&lt;br&gt;Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg&lt;br&gt;Fényével a Hold öntözgeti meg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S fagyos fényben e nagy hulla terül,&lt;br&gt;De messze szélén félénk vándorul&lt;br&gt;Egy lyány csókos férfiára borul.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mintha sohse járt volna itt Halál,&lt;br&gt;Az Élet, ez az eltörött derék,&lt;br&gt;Kígyós örömmel üti föl fejét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S mert Földre nézni csókért küldetett,&lt;br&gt;A Hold ujjongva, bízón kiragyog&lt;br&gt;S száz halál-bűnért küld bocsánatot.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8172</link><pubDate>Sat, 16 Mar 2024 19:35:16 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Kár volna érted</title>
<description>Futó sorból rontva kid&#337;lten,&lt;br&gt;Nem is vagyok talán már,&lt;br&gt;Nem is lehetek az Id&#337;ben.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Jóság rohamaim is fogytán&lt;br&gt;S úgy nézek messzeségbe,&lt;br&gt;Mint vén juhász hajolva botján.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Igen: bot, egy kicsit koldusbot,&lt;br&gt;Hideg és fáradt nézés&lt;br&gt;S otthagyott, szegény &#337;si jussok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ki társam lenne, nekem nem kell&lt;br&gt;S vágyottam nem vágy társul&lt;br&gt;S aggulok éhes szerelemmel.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Se jó, se rossz, se bús, se víg már: &lt;br&gt;Becsületes válasz megy: &lt;br&gt;Kár volna érted, hogyha bíznál.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Engem kinullázott az Élet,&lt;br&gt;Én már dacból se adnék&lt;br&gt;Bárkinek is meleg hűséget.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csoda-percnek kellene jönni&lt;br&gt;S mert nem bízok csodákban: &lt;br&gt;Csókollak, de el kell köszönni.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8162</link><pubDate>Mon, 22 Jan 2024 13:22:29 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Hajnallal a hajnalnak</title>
<description>A Hajnal, aki szeret&#337;m volt&lt;br&gt;S egyetlen, akit el nem én hagytam,&lt;br&gt;Tegnap megállott cicomáson&lt;br&gt;Én miattam.&lt;br&gt;Ideges vállain a felh&#337;k&lt;br&gt;Patyolatai remegtek.&lt;br&gt;Így néznek vissza a volt szeret&#337;k,&lt;br&gt;Akik már nem szeretnek.&lt;br&gt;Ébredt a város, nyiló ablakok&lt;br&gt;Tátogtak, mint friss éhü szájak&lt;br&gt;S valahova gondoltam búsan,&lt;br&gt;Hol a Hajnalra várnak.&lt;br&gt;Óh, volt szeret&#337;m, ha rózsás lábad&lt;br&gt;A svájci hegyeket tapossa,&lt;br&gt;Legyél bűnbánó asszony egy kicsit,&lt;br&gt;Szerelmi posta.&lt;br&gt;Az a másik is el akar hagyni&lt;br&gt;Az a másik is Hajnal-asszony,&lt;br&gt;Mondd, hogy szabaditson meg a gonosztól,&lt;br&gt;Nem is szeretett még, el ne hagyjon.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8161</link><pubDate>Mon, 22 Jan 2024 13:22:21 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Bóbiskolván lehajtott kardomon</title>
<description>Mint a piros vér a fehér havon,&lt;br&gt;Visszáját úgy virítná szerte&lt;br&gt;Énem, e legnagyobb nagy-hatalom.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Úgy sorakoztatná, vértezve itt,&lt;br&gt;Ha lehetne, kemény attakban&lt;br&gt;H&#337;s, régi szavait, vitézeit.&lt;br&gt;&lt;br&gt;De most másé a vér, másé a hó,&lt;br&gt;És holnapig céltalanul fut&lt;br&gt;Betyár-ló, h&#337;s-ló, szép pej vagy fakó.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S ha lovamat mégis megnyergelem,&lt;br&gt;Ne ülj mögöttem, óh, sötét Gond,&lt;br&gt;Nálam mégis kisebb fejedelem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Bóbiskolván lehajtott kardomon,&lt;br&gt;Engedem a világot futni&lt;br&gt;S visszafutni kér&#337;n, hallgatagon.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S akkor megint világ lesz a világ&lt;br&gt;S mi, az igazi nagy-hatalmak,&lt;br&gt;Kirójjuk rá a penitenciát.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8160</link><pubDate>Mon, 22 Jan 2024 13:22:18 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Holnap is igy</title>
<description>Hogy tévedtem utat-vesztve,&lt;br&gt;Mégse bánom: &lt;br&gt;Hátha jövök nagyon gyorsan&lt;br&gt;S Te még nem vagy, nem talállak?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Vörös hennás ujjaiddal&lt;br&gt;Nem intettél: &lt;br&gt;Azt akartad, érkezzek meg,&lt;br&gt;Mikor már ölelni-kész vagy.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha jó szót szólsz, kicsúfollak&lt;br&gt;S hogyha bántasz,&lt;br&gt;Megcsókolom a lelkednek&lt;br&gt;Minden kicsi porcikáját.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ajkad tele megvetéssel&lt;br&gt;S jó csókolni: &lt;br&gt;Lecsókolom kósza vágyad&lt;br&gt;S magam is az ajkaidról.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Áldom, hogy vagy s hogy Végzet vagy,&lt;br&gt;Azt is áldom,&lt;br&gt;Nem tudom, hogy tudsz jó lenni&lt;br&gt;S ha csak rossz vagy, így szeretlek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Holnap talán szöksz riadva&lt;br&gt;S meggyalázva&lt;br&gt;Hagyod el hű, öreg párod&lt;br&gt;És holnap is így szeretlek.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8105</link><pubDate>Mon, 16 Oct 2023 10:19:24 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A nagy Hid</title>
<description>Nagy Hídnak szép, támos hajói,&lt;br&gt;Ti, Életen ringva átviv&#337;k,&lt;br&gt;Ma nektek fogok gyónva gyónni,&lt;br&gt;Tegnapi és mai n&#337;k&lt;br&gt;És talán holnapiak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Távozó léptű férfi-ember&lt;br&gt;Nem tud átalmenni a folyón,&lt;br&gt;Csak kapcsolódó szerelmekkel&lt;br&gt;S hazugul is ragyogón&lt;br&gt;S igazán is hazugul.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Vertem a nagy Hidat ragyogva&lt;br&gt;S mint a régi, &#337;s szerelmesek,&lt;br&gt;Ugy gondolok az asszonyokra: &lt;br&gt;Egyik se volt kevesebb&lt;br&gt;És többet egyik sem ért.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ring a nagy Híd s a másik partot&lt;br&gt;Mikor érem el már, nem tudom,&lt;br&gt;De hálásan emelek arcot&lt;br&gt;Itt is, ott is az uton,&lt;br&gt;Édes, ringó átviv&#337;k.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8104</link><pubDate>Mon, 16 Oct 2023 10:19:19 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Papp Viktor valceréhöz</title>
<description>Fussatok el, eskük és imák,&lt;br&gt;Ugyis elmulik már a világ,&lt;br&gt;Kopott kocsin siet el velem&lt;br&gt;Az eldobott, szegény Szerelem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Kék hajnalok és esti pirok,&lt;br&gt;Csókokat már rátok nem bizok,&lt;br&gt;Fut a kocsi, űzve fut velem,&lt;br&gt;Ködbe-vesz&#337;n fut a Szerelem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha futva is futunk,&lt;br&gt;Piroslik az utunk,&lt;br&gt;Csöndesen hull a vér,&lt;br&gt;Szaladj, kopott szekér.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szép, kialudt lángok,&lt;br&gt;Gyönyörű hajnali álmok,&lt;br&gt;Köddel ölel&#337;, vén esték&lt;br&gt;Lesik a szekeret rég.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fussatok el, eskük és imák,&lt;br&gt;Ugyis elmulik már a világ,&lt;br&gt;Kopott kocsin siet el velem&lt;br&gt;Az eldobott, szegény Szerelem.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8103</link><pubDate>Mon, 16 Oct 2023 10:19:15 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: A sirató siralma</title>
<description>(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen&lt;br&gt;Vagyok már csak, ki idejében&lt;br&gt;Érzi szégyenes voltát.&lt;br&gt;Kivert bikának sorsa biz ez,&lt;br&gt;Ki elveszti a csordát.&lt;br&gt;&lt;br&gt;(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,&lt;br&gt;Kit lelkem oly örömmel vállal,&lt;br&gt;Csúnyákat letörölnék?&lt;br&gt;Borzasztóan sok a csúnyaság&lt;br&gt;S mindegy: halnék vagy ölnék.&lt;br&gt;&lt;br&gt;(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán&lt;br&gt;S aztán csalódottan megállván&lt;br&gt;Szidnék föl az egekre&lt;br&gt;S mégis torpannék hasztalanul,&lt;br&gt;Mint egy csúf, rühes medve.&lt;br&gt;&lt;br&gt;(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,&lt;br&gt;Már elsírtam, ekkor és akkor&lt;br&gt;S ne is beszéljünk róla: &lt;br&gt;Én vagyok a magyar bánatok&lt;br&gt;Legbutább siratója.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8093</link><pubDate>Fri, 8 Sep 2023 10:11:54 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ady Endre: Vörös szekér a        tengeren</title>
<description>A tenger, ez a sápadt részeg,&lt;br&gt;Ezüstlávát ivott.&lt;br&gt;Reszket a Föld. Bús ragyogásban&lt;br&gt;Várunk valamit s szörnyű lázban.&lt;br&gt;A pálmás part inog,&lt;br&gt;Vadkaktuszok összehajolnak,&lt;br&gt;Sírnak a jázminok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S ím, hirtelen violás árnyak&lt;br&gt;Csodás özöniben,&lt;br&gt;Messze, ahol az ár Eget ér,&lt;br&gt;Vörös szárnyú, nagy vizi szekér&lt;br&gt;Tör el&#337; a Vizen.&lt;br&gt;Vörös szárnya repesve csapdos.&lt;br&gt;Megállott. Vár. Pihen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Honnan jön? Mit hoz? Idetart-e?&lt;br&gt;Ő jön: az új vezér?&lt;br&gt;Milyen vörös iromba szárnya.&lt;br&gt;Új Hajnalnak a pírja, lángja&lt;br&gt;Vagy vér az, újra vér?&lt;br&gt;Várunk. S áll, áll a lilás ködben&lt;br&gt;A nagy, vörös szekér.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8092</link><pubDate>Fri, 8 Sep 2023 10:11:51 +0200</pubDate></item></channel>
</rss>
