Ady Endre

Ady Endre rövid versei

teljes nevén Ady András Endre, költő és újságíró
1877. november 22. (Érmindszent) — 1919. január 27. (Budapest)

Szerző figyelése

Hadd szenvednék érte

Záporosan hadd vágjak a szemébe,
Hogy: semmi
S hogy lenni:
Ez volna tán, ha volna tán, magyarság.

Tovább...

Pénz és karnevál

Élek és nézem, nézem
Az élet Karneválját
S néhány bátor koldussal
Imádkozom ekképpen...

Tovább...

A vén komornyik

Kopogtatnak a szivemen,
Szép, piros, méltóságos ajtón
S jönnek a látogatók
Fürge sorokban.

Tovább...

Fájlalom a fajtám

Öreg, talyigásom, Szent-Lélek,
Be félek, félek,
Be visszament megint az Élet,
Öreg talyigásom.

Tovább...

Nyögök s mind terhemmel

Nyögök s mind terhemmel
S aztán nagy, visszatért
Élet-szerelemmel
Kívánkozok a tegnapba.

Tovább...

10

Nem mehetek hozzád

Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden pimasznak:
Én meghalok.

Tovább...

Az én magyarságom

Az én magyarságom
Mindennél keserűbb,
Mindennél igazabb.

Tovább...

Öregszünk, öregszünk, öregszünk

Most tán állnánk meg,
Nem cél, nem pálya:
Ez a világ leghülyébb
Komédiája,
Jaj; öregszünk, öregszünk, öregszünk.

Tovább...

Az én két asszonyom

És meghalok és semmi, semmi.
Körülbelül két asszony fogja
Észrevenni.

Tovább...

Ha a szemem lefogták

Óh, elégtétel éjszakája,
Óh, gyönyörűség éjszakája:
Szememet már lefogták szépen
És senki sem emlékszik rája.

Tovább...

Jöjj, Léda, megölellek

Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fészek:
Marja ki sós könny a szemem,
Ha a szemedbe nézek.

Tovább...

A nagy hinta-játék

Nagyot lökött rajta pár csalafinta
S messziről milyen pompás volna bámulni:
Nini, a hinta!

Tovább...

Elfogyni az ölelésben

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Tovább...

Gonoszak a halottak

Bomló halottat ölnek,
Akik engem gyülölnek.

Tovább...

Áldassál, emberi verejték

Ki egyetlen, bús, vaksi szemmé
Teszed a testünk,
Szent festék, mellyel az egekre
Lázadó, nagy képeket festünk:
Áldassál, emberi Verejték.

Tovább...