Ábrányi Emil

Ábrányi Emil rövid versei

költő, műfordító, újságíró
1851. január 1. (Pest) — 1920. május 20. (Szentendre)

Szerző figyelése

Margit albumába

Ha meghalnál, vagy többé nem szeretnél,
Ah akkor Isten veletek dalok!
Mint a magasban megsebzett pacsirta:
Lehullok gyorsan s némán meghalok!

Tovább...

Ha rád...

Ha rád halotti fátyol
Idő előtt borúlna:
Be sok szív fájna érted,
Be sok szem könnye hullna!

Tovább...

A rózsa csügged

A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári éjek üde harmata
Meg nem szépíti sáppadó szinét.

Tovább...

Ibolyák

Kis leány az utca-sarkon,
Ibolyáid megveszem,
S valamennyit, valamennyit
Egy kis sírra ráteszem.

Tovább...

Te kis virág...

Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már haldokolsz s leejted szirmodat.

Tovább...

Egy lobogó szalagjára

Végtelen kín volna látnom
A hazát szabadság nélkül...

Tovább...

Azt mondod...

Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden vándornak, aki célra tör;
E kegyes angyal védi minden léptét,
És rejti híven minden vész elől.

Tovább...

Epitáfium

Ha majd kiszárad egykor
Érted siró szemünk...

Tovább...

Láttam halottat...

Láttam halottat, aki úgy mosolygott,
Mint álmában a játékos gyerek.
Mutassak én is a halálos ágyon
Elfáradt vándort, aki szendereg!

Tovább...