<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Eternus</title>
<description>Eternus RSS</description>
<link>https://www.eternus.hu</link><item>
<title>Gulyás Pál: Vándor</title>
<description>Óh ha annyi lenne bennem a csend, mint a bodzafában,&lt;br&gt;melynek apját és anyját nem ismerem,&lt;br&gt;csak itt hajlong néhány éve, itt áll talpig árnyban,&lt;br&gt;itt termett egy felleges nyári éjjelen!&lt;br&gt;Meg se kopogtatta az ajtót, csak ott volt&lt;br&gt;a többi fák között, a többi vándorok&lt;br&gt;közt megérkezett &#337; is, alatta a százados árnyék,&lt;br&gt;s nézte, a Nap kereke hogy forog.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8493</link><pubDate>Wed, 13 May 2026 9:39:45 +0200</pubDate></item><item>
<title>Gulyás Pál: Nádak</title>
<description>Meghalt és eltemették...&lt;br&gt;Levitte a betegség&lt;br&gt;a föld alagútjába, hol&lt;br&gt;pihen&#337;re hajol.&lt;br&gt;Ő már csak a múlt,&lt;br&gt;de szeme lelkemben virúl:&lt;br&gt;fáradt nefelejts-&lt;br&gt;szeme bánatja megejt.&lt;br&gt;Látom a k&#337;tornácon, amint&lt;br&gt;fáradtan utánam int:&lt;br&gt;pihenne már, végtelen fáradt,&lt;br&gt;olyan mint este a nádak,&lt;br&gt;melyek lehajolnak a tóra és&lt;br&gt;betakarja &#337;ket az éj.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8492</link><pubDate>Wed, 13 May 2026 9:39:43 +0200</pubDate></item><item>
<title>Greguss Ágost: A hű kutyáról</title>
<description>Városba viszi pénzét a paraszt;&lt;br&gt;És Bodri, kit a háznép hon maraszt,&lt;br&gt;Siet, urát követni.&lt;br&gt;Nem hagyja magát elveretni,&lt;br&gt;S a gazda szitka s k&#337;dobásai&lt;br&gt;Csak annyira birják riasztani&lt;br&gt;Hogy távolabb kiséri, nem közel.&lt;br&gt;Igy érnek az erd&#337;ig el,&lt;br&gt;Hol két betyár lesett a védtelenre.&lt;br&gt; kiáltják, neki menve.&lt;br&gt;Ő sem veszi tréfára, visszavág,&lt;br&gt;S le is terűl az egyik mákvirág;&lt;br&gt;De most a másik megragadja,&lt;br&gt;S oly sikeresen fojtogatja&lt;br&gt;Hogy vége van&lt;br&gt;Bizonyosan,&lt;br&gt;Ha rögtön ott nem terem hű kutyája&lt;br&gt;S a gazt a földre nem czibálja.&lt;br&gt;Gazduram ekkép menekűl,&lt;br&gt;Folytatja útját, megkerűl,&lt;br&gt;S ebével ismét haza mégyen:&lt;br&gt;Ott Bodrinak, csak úgy mint régen,&lt;br&gt;Száraz kenyér és bot juta.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Igy jár az ember, ha kutya.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8491</link><pubDate>Wed, 13 May 2026 9:39:34 +0200</pubDate></item><item>
<title>Berde Mária: Patak mellett</title>
<description>Elmerengve járok itten, szívem úgy elandalog&lt;br&gt;Szép id&#337;kre... szívem els&#337; szerelmére gondolok.&lt;br&gt;A lehajló árnyas fűzfa úgy emlékeztet reád,&lt;br&gt;&quot;Szerettelek&quot;... csak azt mondja&lt;br&gt;Hajladozó, zúgó lombja,&lt;br&gt;Ezt sóhajtja a virág.&lt;br&gt;A pataknál áll egy kis pad hányszor álltam akkor itt.&lt;br&gt;Álmodozva nézegettem a futó víz habjait.&lt;br&gt;&quot;Szerettelek&quot;... és a szívem gyönyörrel gondol reád.&lt;br&gt;A patak is err&#337;l beszél,&lt;br&gt;Err&#337;l suttog az esti szél&lt;br&gt;Ezt sóhajtja a virág.&lt;br&gt;Itt téptem én a virágot: &quot;Szeret-e vagy nem szeret?&quot;&lt;br&gt;Itt susogtam, itt sóhajtám a te édes nevedet.&lt;br&gt;Ez a patak, ez a mez&#337; nekem egy egész világ.&lt;br&gt;Itt voltam én egykor boldog,&lt;br&gt;Fájó szívem err&#337;l dobog&lt;br&gt;Ezt sóhajtja a virág!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8490</link><pubDate>Wed, 13 May 2026 9:39:22 +0200</pubDate></item><item>
<title>Berde Mária: Gyermekkor</title>
<description>Oh emlékszel az ódon barna házra?&lt;br&gt;Falak közé fagyott be méla csöndje.&lt;br&gt;Szögletben ültünk, dermedten vigyázva:&lt;br&gt;Oszlopos óránk hogy a négyet zöngje.&lt;br&gt;És akkor huss! a gyomfölverte parkba.&lt;br&gt;- A patak medrét dús homokba ásta -&lt;br&gt;Vadultan kúszott el a lonc, a tarka&lt;br&gt;És csüggött ó feny&#337;k zúzmós palástja.&lt;br&gt;A tón magános hattyúnk küntmerengett.&lt;br&gt;Mint elfutott id&#337;kb&#337;l fényes álom.&lt;br&gt;Csak meg se mozdult. Oh, a tó se rengett,&lt;br&gt;Az eget hívta, hogy beléje szálljon.&lt;br&gt;S az ég belémélyült, oly messzi kéken.&lt;br&gt;Kis arcunk glóriával verte vissza:&lt;br&gt;&quot;Hallga! Tündérek hívnak a fenének&lt;br&gt;A hangjuk, halk, mint hárfa, enyhe-tiszta.&quot;&lt;br&gt;És mentünk vón... Akkor a víztükörre&lt;br&gt;Üdvözült könnyem pergett félve...&lt;br&gt;S a csudás ég tört, jaj, ezernyi körre&lt;br&gt;És minden tündér elcsitult a mélybe&quot;.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8489</link><pubDate>Wed, 13 May 2026 9:39:19 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Szüleim aranylakodalmára</title>
<description>Bokrétás v&#337;legény, koszorús menyasszony,&lt;br&gt;Ifju párok, a kik most esküsznek talán:&lt;br&gt;Hej régen volt már ez, épen fél századja,&lt;br&gt;Egyik édes apám, másik édes anyám.&lt;br&gt;Bokréta apámon, koszorú anyámon,&lt;br&gt;Hogy a jó isten ezt megengedte látnom!&lt;br&gt;&lt;br&gt;A kis zajtalan ház tele van most zajjal,&lt;br&gt;Gyermekek, unokák jöttek az ünnepre,&lt;br&gt;Mi a kezeiket hintjük forró csókkal,&lt;br&gt;Arczukat a kicsik, rájuk csimpeszkedve;&lt;br&gt;Bokrok és virágok a két agg fa körül,&lt;br&gt;Harmat és napsugár: mind könyez és örül.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hogy a kicsiny laknak megjött a jutalma!&lt;br&gt;Mert nem volt még ennél soha se tisztább lak,&lt;br&gt;Nem ismerték itten talán hallásból sem&lt;br&gt;Büneit a büszke, fényes palotáknak;&lt;br&gt;Itt lakott a hűség, becsület és erény,&lt;br&gt;Hány helyen kerestem s tán csak itten lelém.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Itt lakott a földön legáldottabb anya,&lt;br&gt;Gonddal, ápolással, szeretettel tele,&lt;br&gt;Jóság, min&#337;t a föld soha többé nem szül,&lt;br&gt;Min&#337;t el nem képzel a költészet, rege,&lt;br&gt;Ki mindig áldozott, s nem tudta, hogy áldoz,&lt;br&gt;Hasonló a vérét odadó madárhoz.&lt;br&gt;&lt;br&gt;És itt bölcselkedett az én édes apám,&lt;br&gt;Szivében szent hittel, ajkán igazsággal -&lt;br&gt;Gyermeksziveinkbe lelkéb&#337;l az eszmék,&lt;br&gt;Mint harmat a földbe, szivárogtak által;&lt;br&gt;Igy n&#337;ttünk fel itt mi, ilyen szül&#337;k mellett,&lt;br&gt;S szétmentünk azután, hogy az id&#337; tellett.&lt;br&gt;&lt;br&gt;De most összejöttünk az ünnepre íme -&lt;br&gt;Mindannyian hálánk s örömünket hozva,&lt;br&gt;S oh, ugy-e szüleink, nézzetek csak föl ránk;&lt;br&gt;Homlokunk egyenkint mindannyinak tiszta.&lt;br&gt;Annyi gyermek s egy se hozott szégyent rátok,&lt;br&gt;E nagy ünnepen ez legszebb koronátok!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8488</link><pubDate>Sun, 26 Apr 2026 12:36:07 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Este</title>
<description>Oh csakhogy ismét itt az est;&lt;br&gt;A csillagok az egeken,&lt;br&gt;Ugy még semmit sem szereték,&lt;br&gt;Mint most az estét szeretem,&lt;br&gt;De benne többé nem csupán&lt;br&gt;A csillagok oly kedvesek,&lt;br&gt;Oly jó azt tudnom este, hogy&lt;br&gt;Ismét egy nappal kevesebb -&lt;br&gt;Ugy szeretnék meghalni már!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Eleget láttam arra, hogy&lt;br&gt;Behúnyjam végre szememet,&lt;br&gt;Pilláim, mint rekedt folyó,&lt;br&gt;Köny, és szemétt&#337;l nehezek.&lt;br&gt;Ez az, mit a világ szele&lt;br&gt;Az embernek szemébe hord,&lt;br&gt;S az egyik érzi, másik nem;&lt;br&gt;Az a kérdés: melyik bolond?&lt;br&gt;Ugy szeretnék meghalni már!&lt;br&gt;&lt;br&gt;A jelszó: erény, becsület,&lt;br&gt;És mindenütt csak gyengeség,&lt;br&gt;Maga a költ&#337; szent dala&lt;br&gt;Már hiúságban születék.&lt;br&gt;Kicsiség, nagyság egy dolog,&lt;br&gt;Szerepel csak más név alatt,&lt;br&gt;Sárnak hijják a harmatot,&lt;br&gt;Harmatnak hijják a sarat -&lt;br&gt;Ugy szeretnék meghalni már!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az érzés is csak egyre megy,&lt;br&gt;Egyforma a bú és öröm,&lt;br&gt;Olyan egyforma, mint a mit&lt;br&gt;Szemünkb&#337;l sajtol, az a köny.&lt;br&gt;Mindakett&#337; csinált dolog,&lt;br&gt;Ott van mindegyik fenekén,&lt;br&gt;Mint fényes folyóban a k&#337; -&lt;br&gt;Számitásunk is feketén -&lt;br&gt;Ugy szeretnék meghalni már.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ugy-e máskép lesz oda fönn,&lt;br&gt;Majd máskép lesz ez nálatok,&lt;br&gt;Szép bimbók az ég kertiben,&lt;br&gt;Ég&#337; bimbók! szép csillagok!&lt;br&gt;Oh mint hiszi az fényetek,&lt;br&gt;Oh mint remél az bennetek,&lt;br&gt;A ki a mig a földön élt,&lt;br&gt;Csak könyezett, csak szenvedett,&lt;br&gt;Ugy szeretnék meghalni már.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8487</link><pubDate>Sun, 26 Apr 2026 12:35:56 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Ujra látlak...</title>
<description>Ujra látlak és szeretlek,&lt;br&gt;Nem mint régen, százszor jobban:&lt;br&gt;Bokréta lett szivem, melyben&lt;br&gt;Egy egész érzés-csoport van.&lt;br&gt;A gyermeki szent ábrándok,&lt;br&gt;Az ifjuság szilaj heve,&lt;br&gt;És a férfi szilárdsága...&lt;br&gt;Tele van a szivem, tele.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Arczodra, e halvány lapra&lt;br&gt;Vonásiddal föl van irva&lt;br&gt;Lelkednek, e nagy költ&#337;nek,&lt;br&gt;Minden búja, minden kínja.&lt;br&gt;Hogyha nem volnál is oly szép,&lt;br&gt;Elragadnak e fájdalmak,&lt;br&gt;S imádkozó ábrándokkal,&lt;br&gt;Mint a gyermek, csüggök rajtad.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hajad, ez egy fürtös felh&#337;,&lt;br&gt;A mely fehér szirtre szállott...&lt;br&gt;Ajkad ketté repedt rózsa,&lt;br&gt;Meggyuladt éj szemvilágod,&lt;br&gt;Egy rajongó eszméje vagy&lt;br&gt;Az alkotó istenségnek;&lt;br&gt;Az ifjuság vad hevével&lt;br&gt;Reszket szivem, lelkem értted.&lt;br&gt;&lt;br&gt;És szépséged, és fájdalmad&lt;br&gt;Nekem er&#337;t s daczot adnak,&lt;br&gt;Mint egy megfenyitett gyermek,&lt;br&gt;Pirulok, hogy nem birhatlak.&lt;br&gt;S gondolkozom... számitgatok...&lt;br&gt;Talán majd igy... valahára...&lt;br&gt;Szerelmemben benne van már&lt;br&gt;A férfin szilárdsága.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ujra látlak, és szeretlek,&lt;br&gt;Nem mint régen, százszor jobban,&lt;br&gt;Bokréta lett szivem, melyben&lt;br&gt;Egy egész érzés-csoport van.&lt;br&gt;A gyermeki szent ábrándok,&lt;br&gt;Az ifjuság szilaj heve,&lt;br&gt;És a férfi szilárdsága,&lt;br&gt;Tele van a szivem, tele.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8486</link><pubDate>Sun, 26 Apr 2026 12:35:49 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Mikor a tengeri vihar volt</title>
<description>Hat napja, hogy hire nem jön&lt;br&gt;Az én édes gyermekemnek,&lt;br&gt;Négy-öt napig ugy bolyongtam,&lt;br&gt;Most az ágyon itt fetrengek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Tehetlenül itt fetrengek,&lt;br&gt;Nem várva jót, oh csak rosszat,&lt;br&gt;Rettent minden ajtónyilás,&lt;br&gt;Hogy a ki jön, gyászhirt hozhat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hogy szerettem! s elbocsátám,&lt;br&gt;- Ez volt ifju szive vágya -&lt;br&gt;Féltettem a szell&#337;t&#337;l is&lt;br&gt;S most a tengervihar hányja!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Vihar hányja, hajigálja&lt;br&gt;Az én drága gyermekemet,&lt;br&gt;Az én létem folytatását,&lt;br&gt;A második életemet.&lt;br&gt;&lt;br&gt;De nem lehet, hogy elveszszen,&lt;br&gt;Hogy az isten igy verjen meg,&lt;br&gt;Fedd&#337; kezét érzem sokszor&lt;br&gt;Tévelygési közt szivemnek;&lt;br&gt;&lt;br&gt;De atyai érezésem,&lt;br&gt;Látta isten, szent volt mindég:&lt;br&gt;Kis szivébe, alig fejlett,&lt;br&gt;Boldog, vidám erényt hinték.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hogy elveszszen... oh az isten&lt;br&gt;Nem verhet meg engem azzal,&lt;br&gt;Visszatér &#337;, oh már látom&lt;br&gt;Tárt karokkal, piros arczczal.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Kiállt bútól és örömt&#337;l&lt;br&gt;Szemeinkbe könyek j&#337;nek&lt;br&gt;S hálát adunk, forró hálát&lt;br&gt;A fölöttünk Őrköd&#337;nek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Alázatos szivvel állunk,&lt;br&gt;Templom lesz a szoba nálunk,&lt;br&gt;Szegényeknek pénzt osztunk ki&lt;br&gt;S elleninknek megbocsátunk.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8485</link><pubDate>Sun, 26 Apr 2026 12:35:43 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Szül&#337;földem</title>
<description>Itt játszottam, emlékezem,&lt;br&gt;Itt ezen a homokon;&lt;br&gt;Itt jártam én iskolába,&lt;br&gt;Itt n&#337;ttem fel egykoron.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az a kocsma amott távol,&lt;br&gt;Jól ismerhet engemet,&lt;br&gt;Sokszor töltém benne tele&lt;br&gt;S ittam ki a serleget.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S haza menve éneklék dalt...&lt;br&gt;Dalt, mit most már nem tudok,&lt;br&gt;Czifra dal volt... a sok szép lány&lt;br&gt;Az utczáról befutott.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Itt támadott föl szivemben&lt;br&gt;Az a... az a valami -&lt;br&gt;Nem szerelem, oh ez érzést&lt;br&gt;Ki nem lehet mondani.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ott láttam meg a pataknál&lt;br&gt;Legel&#337;ször kedvesem,&lt;br&gt;S itt vallám meg a fa mellett&lt;br&gt;Neki azt, hogy szeretem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Minden fű, fa egy-egy emlék,&lt;br&gt;Oly ismer&#337;s minden itt;&lt;br&gt;S mégis mintha átéltem vón&lt;br&gt;Ezredeknek éveit.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nem oly csörg&#337; már a patak,&lt;br&gt;És az erd&#337; nem oly zöld,&lt;br&gt;S mintha kevesebb virágot&lt;br&gt;Növesztene már a föld.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Megváltoztam, nagyon, nagyon...&lt;br&gt;Ha az utczán ballagok,&lt;br&gt;Csügg&#337; f&#337;vel, lassan lépve,&lt;br&gt;Nem mondanak jó napot.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Még a legjobb pajtásim se&lt;br&gt;Ismerhetnek már reám -&lt;br&gt;Csak ki mindennek az oka,&lt;br&gt;Ő ismer, a kis leány.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ő azt mondja, a mikor lát,&lt;br&gt;Ha szenvedek, hervadok.&lt;br&gt;Hogy én most is, a ki voltam,&lt;br&gt;Hogy én mindég az vagyok.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8484</link><pubDate>Sat, 11 Apr 2026 7:53:58 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: A nagy világ lánya...</title>
<description>A nagy világ lánya vagy te,&lt;br&gt;Én egyszerü félénk fiu,&lt;br&gt;A te sorsod vidám, fényes,&lt;br&gt;Az enyim meg oly szomorú.&lt;br&gt;Környezeted egy koszorú,&lt;br&gt;S én fűszál a koszorúban,&lt;br&gt;Mi elfér a többi mellett,&lt;br&gt;De ha nincs ott, ugyis jól van.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Tömjénezik hiúságod,&lt;br&gt;- Viseleted erre hí fel -&lt;br&gt;Fény -, pompában mennek eléd,&lt;br&gt;Én meg csak egy érz&#337; szivvel.&lt;br&gt;S oly szépeket mondanak rád,&lt;br&gt;Ugy tudják a szép szót szórni!&lt;br&gt;Míg én némán hallgatok csak -&lt;br&gt;Tud is, a ki érez - szólni!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csak egy szó kell, s el&#337;tted áll&lt;br&gt;Mind, a mi szép, a mi ragyog -&lt;br&gt;Én magam - szedett virágnál&lt;br&gt;Meg dalnál mást nem adhatok.&lt;br&gt;Jó szivvel veszed te azt is,&lt;br&gt;S jókorákat nevetsz rajta -&lt;br&gt;Most... és igazán érzeni,&lt;br&gt;Van is nevetséges abba`.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Olyan vagyok én körödben,&lt;br&gt;Mint az eltévedett gyermek,&lt;br&gt;Kit egy sötét erd&#337;ségben&lt;br&gt;Még sötétebb éjjel lep meg.&lt;br&gt;Ki nem tudok szabadulni,&lt;br&gt;Pedig már a vadak tépnek...&lt;br&gt;Fájdalmim e szilaj vadak -&lt;br&gt;Mért is ismertelek én meg!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8483</link><pubDate>Sat, 11 Apr 2026 7:53:42 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Árpád: Kedves Imre s István</title>
<description>Nosza, kedves olvasóm,&lt;br&gt;Vékony avagy vastag,&lt;br&gt;Remélem, a levelet&lt;br&gt;Te is elolvastad?&lt;br&gt;Azt kérded, hogy melyiket?&lt;br&gt;Emlékezhetsz tisztán: &lt;br&gt;Így kezd&#337;dött a levél,&lt;br&gt;Ganz so: Kedves István!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hejhuj, drága olvasóm,&lt;br&gt;Vastag avagy vékony,&lt;br&gt;Látod, látod, miért vagy&lt;br&gt;Olyan olvasékony?&lt;br&gt;Mert hogy ama levélre&lt;br&gt;Egy nap se telt ím le,&lt;br&gt;A választ is olvastad,&lt;br&gt;Azt, hogy: Kedves Imre!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Uccu, drága olvasóm,&lt;br&gt;Keskeny avagy gömbös,&lt;br&gt;A két gróf úr levelét&lt;br&gt;Így küldözi önhöz,&lt;br&gt;István a tanú-ügyet&lt;br&gt;Kifejti szép színre,&lt;br&gt;De mindennap feketén&lt;br&gt;Áthúzza ezt Imre.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hipp-hopp, kedves olvasóm,&lt;br&gt;Gömbös avagy keskeny,&lt;br&gt;Mit szólsz hozzá: e két gróf&lt;br&gt;Hogy levelez Pesten?&lt;br&gt;Nincs azóta éj s napunk,&lt;br&gt;Se tegnap és sem ma,&lt;br&gt;Csak olvassuk egyre, mit&lt;br&gt;Ont a grófi penna.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egy hasábot ír Imre,&lt;br&gt;Kett&#337;t ír rá István,&lt;br&gt;Imre hármat válaszol,&lt;br&gt;S nem válaszol lustán.&lt;br&gt;Teleírjuk a lapot,&lt;br&gt;S mint a rím a rímre,&lt;br&gt;Cseng e két név egymásra: &lt;br&gt;Kedves István s Imre.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Minekünk meg, olvasóm,&lt;br&gt;Ne tagadjuk eztet,&lt;br&gt;Könyökünkön a két gróf&lt;br&gt;Már kin&#337;ni kezdett.&lt;br&gt;Egyik könyökünkb&#337;l a&lt;br&gt;Kedves István int le,&lt;br&gt;A másikról ugyanígy&lt;br&gt;Int a kedves Imre.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hoppsza, kedves olvasóm,&lt;br&gt;Drága Samu lelkem,&lt;br&gt;Így telik le életünk,&lt;br&gt;Míg a halál elken.&lt;br&gt;Vígan megpukkadhat ön&lt;br&gt;S unokái is tán,&lt;br&gt;Fogadjunk, még írni fog&lt;br&gt;Kedves Imre s István!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8482</link><pubDate>Sat, 11 Apr 2026 7:53:29 +0200</pubDate></item><item>
<title>Sárközi György: Szent Margit hidján</title>
<description>Szent Margit hídján bandukoltam egyszer,&lt;br&gt;Fölgyűrt gallérral, szembe a vad szelekkel.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Harapós kedvű, szilaj, goromba tél volt,&lt;br&gt;A síkos égen meg-megcsúszott a félhold.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A híd alatt málló jégtáblák ropogtak,&lt;br&gt;Zajdulva csaptak a k&#337;oszlopoknak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Orron vert, fülön csípett a fagy: de mitse bántam,&lt;br&gt;Tudtam, hogy nincs fény sehol e zord világban,&lt;br&gt;&lt;br&gt;Tudtam, hogy riadva most roppan minden össze,&lt;br&gt;S tudtam, hogy megdermedt az id&#337; mindörökre.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8481</link><pubDate>Sat, 11 Apr 2026 7:53:13 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Árpád: Köszönt&#337;</title>
<description>Te kedves udvar, meghitt, régi termek,&lt;br&gt;Te ötvenéves drága iskola,&lt;br&gt;Ma minden régi híved újra gyermek,&lt;br&gt;S köszönt, mint kisdiákok friss sora,&lt;br&gt;Ma összegyűlünk e szelíd szigetre,&lt;br&gt;Melynek vihar nem ronthatja falát,&lt;br&gt;Ma összebújunk szépen a szivedre,&lt;br&gt;Mint anya szívére a kis család.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ma nem fáj úgy, hogy sok vágy semmivé lett,&lt;br&gt;Mióta messzehagytuk falaid,&lt;br&gt;Hogy prózává hervasztotta az élet&lt;br&gt;Gyermekkorunk tavaszi dalait,&lt;br&gt;Hogy gyakrabban láttunk tövist, mint pálmát,&lt;br&gt;S hogy hajunk is már itt-ott szürkül&#337;,&lt;br&gt;Mint hogyha ifjúságunk arany álmát&lt;br&gt;Bús ezüstté alkudná az id&#337;.&lt;br&gt;&lt;br&gt;...s volt veszteségünk más is, sajgatóbb,&lt;br&gt;Mint az egyéni élet törpe búja,&lt;br&gt;Volt fájdalmunk, egekre jajgatóbb,&lt;br&gt;Egy egész nép nagypénteki borúja.&lt;br&gt;Rajtunk e bú még, csüggedezve árván,&lt;br&gt;Nehéz szivünk ett&#337;l koraöreg;&lt;br&gt;Körültekintünk: int-e még szivárvány?&lt;br&gt;A magyar húsvétot ki éri meg?&lt;br&gt;&lt;br&gt;És rád tekintünk, és megillet&#337;dve&lt;br&gt;Látjuk virágzó ifjuságodat,&lt;br&gt;Mely büszkén és bízón néz a jöv&#337;be,&lt;br&gt;S új ötven évet friss kedvvel fogad.&lt;br&gt;Csak emberlétben nagy szám az az ötven,&lt;br&gt;Amely után már lejt&#337;s lesz az út,&lt;br&gt;De a Te pályád csak szebb ívbe szökken,&lt;br&gt;Minél több ötven évvé n&#337; a múlt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Köszöntünk hát, ifjú, er&#337;s anyánkat,&lt;br&gt;S míg lábunk szentelt küszöbödre hág,&lt;br&gt;Úgy érezzük, körödben újra áthat&lt;br&gt;A szívedb&#337;l áradó ifjúság.&lt;br&gt;Újra tanítsz az életbe kimennünk&lt;br&gt;S büszkén vinni bölcs tudást, ép hitet&lt;br&gt;És vallani: nem hullhat romba bennünk,&lt;br&gt;Amit a jó iskola épitett!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Jó iskolánk! még sok-sok ötven évet&lt;br&gt;Érj meg, virulj, légy fényl&#337;, tiszta, nagy,&lt;br&gt;Köved közt lüktessen az ifju élet,&lt;br&gt;Ezer meleg szív, ezer büszke agy,&lt;br&gt;Nemes tanárok, sok nemes tanítvány&lt;br&gt;Hírét növeljék e tisztes falak -&lt;br&gt;S ne álljon meg közöttük soha hitvány,&lt;br&gt;S ne rontsa fényük soha rút salak!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Úgy juss el ama szent jöv&#337; elébe,&lt;br&gt;Mikor megint boldog lesz a magyar,&lt;br&gt;Régi erények, régi nagyság népe,&lt;br&gt;Bár minket tán már rég a sír takar;&lt;br&gt;Te élj helyettünk majd, és Te neveljed&lt;br&gt;Unokáink is híven s igazán,&lt;br&gt;S legszebb ünneped akkor ünnepeljed,&lt;br&gt;A feltámadás édes tavaszán!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8480</link><pubDate>Tue, 31 Mar 2026 10:28:00 +0200</pubDate></item><item>
<title>Kerényi Frigyes: Betegen</title>
<description>Tudom, hogy e ház népe közt kisírtan&lt;br&gt;Kezet kulcsolnak elhunyt emberért;&lt;br&gt;E dalt halottjelent&#337; lapra írtam,&lt;br&gt;A gyászbetük között épen kifért.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Menése lassu a vak éjszakának,&lt;br&gt;Amott tán röppen&#337;nek mondanák,&lt;br&gt;Hol utczán túl tanyát ütött magának&lt;br&gt;És vígadozva lejt az ifjuság.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Míg képzetem majd a kigyúlt teremben,&lt;br&gt;Majd ismét a halottkamrán vezet:&lt;br&gt;Úgy rémlik, hogy földobogó fejemben&lt;br&gt;Élet és halál szorítanak kezet.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8479</link><pubDate>Tue, 31 Mar 2026 10:27:12 +0200</pubDate></item><item>
<title>Harsányi Zsolt: Húsvét</title>
<description>Testvéreim, megzeng a légbehangzó,&lt;br&gt;Napfényrezgésen nyargaló harangszó,&lt;br&gt;Melyt&#337;l szelíden megrezdül a bús lét:&lt;br&gt;Ding-dong, örvendjetek, mert itt a Húsvét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mosoly fordúl arcomra jólnevelten.&lt;br&gt;A dolgos köznapokkal ó beteltem.&lt;br&gt;Ki testem-lelkem munkával töröm,&lt;br&gt;Köszöntelek, pirosbetűs öröm.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Húsvét. Feltámadás. Szép, nagy szavak.&lt;br&gt;Mögöttük régi álmok alszanak.&lt;br&gt;Hogy is volt akkor? Akkor réges-régen?&lt;br&gt;Korompa f&#337;terén? Gyermekmesében?&lt;br&gt;Ó múltba húllt varázsa volt tavasznak,&lt;br&gt;Ó nedves orra egy kis Zsolt kamasznak,&lt;br&gt;Ó megható palackja rózsavíznek,&lt;br&gt;Ő visszajáró képek, színek, ízek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Emlékszem. Rügy-dicsekv&#337; dél felé&lt;br&gt;Mentünk a kedves sétatér felé.&lt;br&gt;Apámnak fogtam vékony, szép kezét,&lt;br&gt;Frakkos fecskék cikáztak szerteszét.&lt;br&gt;Kék végtelenség harsogott az égen.&lt;br&gt;Ver&#337;fény-sárga k&#337;kockára léptem,&lt;br&gt;Kis számtan-h&#337;s: szabállyal lépve sorra.&lt;br&gt;Cip&#337;mnek véd&#337; rézb&#337;l volt az orra.&lt;br&gt;S míg új ruhámban szűk g&#337;ggel feszengtem,&lt;br&gt;Kezemben, ah, izzadt gyerekkezemben&lt;br&gt;Betöltve a kis - rég eltűnt - ökölt&lt;br&gt;A rózsavíz palackja tündökölt.&lt;br&gt;Lekötve szája organtüll mezével,&lt;br&gt;Kezembe nyomva szép mamám kezével:&lt;br&gt;&quot;Tizenkett&#337; van, gyertek vissza egyre.&lt;br&gt;Ödön, vigyázz az úton a gyerekre.&quot;&lt;br&gt;A múlt megvillan. Ezt nem látja más.&lt;br&gt;Nagyon sok éves, tünde látomás.&lt;br&gt;Az uccát, percet és ver&#337;fényt látom.&lt;br&gt;És kérlek, csak hallgasd meg ezt, barátom.&lt;br&gt;S ha elmondtam, ne mondd el senkinek:&lt;br&gt;Úgy él az emlék bennem, mint sziget.&lt;br&gt;Mi volt utána és mi volt el&#337;tte?&lt;br&gt;Azt nem tudom. Csak ez maradt bel&#337;le:&lt;br&gt;Manet-szerű kép. Csak egy pillanat.&lt;br&gt;A légben pezsg&#337; fények illanak.&lt;br&gt;Zöld íz feszül az újszülött rügyekbe,&lt;br&gt;A nap letűz a rózsavíz-üvegre,&lt;br&gt;S köröskörül szelíden él sugáros&lt;br&gt;Csendjén a múlt, a régesrégi város.&lt;br&gt;Futó kis perc. Kép volt. Értelme nincs.&lt;br&gt;Mért kincsem mégis? És mért fáj e kincs?&lt;br&gt;Folyton csak furdal. És az jár eszemben,&lt;br&gt;Hogy nem tollat fogok most jobbkezemben,&lt;br&gt;Hanem köszönget&#337; cipszer-parasztok&lt;br&gt;Kisvárosában rózsavíz-palackot.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mi fáj? Mért írom ezt? Magam sem értem.&lt;br&gt;Bocsánat, hogy szeszélyesen kitértem.&lt;br&gt;Szeszély volt csak, szálló kis hangulat.&lt;br&gt;Hát hagyjuk. Most írói rangomat&lt;br&gt;Felöltöm s feln&#337;tten fogok csak írni.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha nem volnék feln&#337;tt, jólesne sírni.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8478</link><pubDate>Tue, 31 Mar 2026 10:26:59 +0200</pubDate></item><item>
<title>Gulyás Pál: Az els&#337; anya</title>
<description>Minek születtél, drága kisleányom,&lt;br&gt;szegény kis g&#337;gicsél&#337; áldozat?&lt;br&gt;Minek születtél, árva rózsabimbó?&lt;br&gt;Minek hagytad ott a magányos&lt;br&gt;homok melenget&#337; homályát?&lt;br&gt;Hiába van most édes jó anyád,&lt;br&gt;mégis az volt legjobb, a régi...&lt;br&gt;S egyszer majd még sűrű könnyhullatások&lt;br&gt;között, mély fájdalommal&lt;br&gt;vissza fogsz az els&#337; anyához térni.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8477</link><pubDate>Tue, 31 Mar 2026 10:26:48 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Bizonytalanság</title>
<description>Nincs sehol a pohár,&lt;br&gt;Melylyel szomjam oltsam,&lt;br&gt;Nincs sehol a párna,&lt;br&gt;Hova fejem hajtsam.&lt;br&gt;Hajlékom, mez&#337;im&lt;br&gt;Sehol nem találom,&lt;br&gt;Eltünt veled egész,&lt;br&gt;Életem, világom.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Oh, nem volna az én&lt;br&gt;Epedésem oly nagy:&lt;br&gt;Ha legalább csak azt&lt;br&gt;Tudhatnám, hogy hol vagy;&lt;br&gt;Sugarát az alkony&lt;br&gt;Maga után hagyja...&lt;br&gt;Hogy tűnt el nyom nélkül&lt;br&gt;A szépségnek napja!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szivemet kétségek&lt;br&gt;S félremény mardossák,&lt;br&gt;Kerekében forgat&lt;br&gt;A bizonytalanság;&lt;br&gt;Más karjában vagy már?&lt;br&gt;Elvitt egy új hullám?...&lt;br&gt;Ah, ha igy lenne is,&lt;br&gt;Csak tudnám! csak tudnám!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nem félek vihartól,&lt;br&gt;Csattogó egekt&#337;l,&lt;br&gt;Csak mi megel&#337;zi:&lt;br&gt;Ama titkos csendt&#337;l;&lt;br&gt;Nem az itélett&#337;l,&lt;br&gt;Bár halálom lenne,&lt;br&gt;Bontsd föl az irást... csak&lt;br&gt;Tudjam, mi van benne.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Te hagysz el ok nélkül?&lt;br&gt;Én sértettelek meg?&lt;br&gt;Te-é, én-e, vagy az&lt;br&gt;Isten oka ennek?&lt;br&gt;Eget, földet kérdek,&lt;br&gt;Hogy meghallanám azt:&lt;br&gt;S se égen, se földön&lt;br&gt;Nem találok választ.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8476</link><pubDate>Mon, 23 Mar 2026 14:36:14 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Kálmán: Ne süsd le szép szemed...</title>
<description>Ne süsd le szép szemed,&lt;br&gt;Ha már másé vagy is -&lt;br&gt;Nézz reám még egyszer&lt;br&gt;Hogyha nem szabad is.&lt;br&gt;Nézz reám még egyszer&lt;br&gt;Egyszer... s utoljára...&lt;br&gt;Pattog már az ostor,&lt;br&gt;Kocsin van a láda.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Elmegyek most ujra -&lt;br&gt;És vissza nem jövök,&lt;br&gt;Mint a hab, mely elfut&lt;br&gt;Folyó tükre fölött,&lt;br&gt;S elmegy a tengerre;&lt;br&gt;Örök hánykodásra...&lt;br&gt;Pattog már az ostor,&lt;br&gt;Kocsin van a láda.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szenvedés vár én rám,&lt;br&gt;Akár hol leszek is -&lt;br&gt;Vérz&#337; csillag lennék&lt;br&gt;Még az egeken is,&lt;br&gt;Nélküled nekem még&lt;br&gt;Az öröm is fájna...&lt;br&gt;Pattog már az ostor,&lt;br&gt;Kocsin van a láda.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha szerettél, feledj!...&lt;br&gt;Oh a sors oly átkos,&lt;br&gt;A szív fölött olyan&lt;br&gt;Gúnyosan határoz...&lt;br&gt;Mese a szerelem&lt;br&gt;Mindenhatósága...&lt;br&gt;Pattog már az ostor,&lt;br&gt;Kocsin van a láda.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Én keblembe zárlak...&lt;br&gt;S kedves halottamat&lt;br&gt;Síró érzésimmel&lt;br&gt;Mindig virasztalak.&lt;br&gt;Lelkem lesz szemfödöd -&lt;br&gt;Szivem meg a fáklya...&lt;br&gt;Pattog már az ostor,&lt;br&gt;Kocsin van a láda.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8475</link><pubDate>Mon, 23 Mar 2026 14:36:06 +0200</pubDate></item><item>
<title>Pet&#337;fi István: Bordal</title>
<description>Hej, galambom korcsmárosné gyöngyvirág,&lt;br&gt;Kóstoltassa meg csak vélem a borát,&lt;br&gt;Most kerestem föl el&#337;ször én magát,&lt;br&gt;Szoktatóban a javából adjon hát!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szél fuj ott künn, es&#337; esik javában,&lt;br&gt;Jó helyem van nékem itt a korcsmában,&lt;br&gt;Amig megszün a szél és a fergeteg,&lt;br&gt;Akkorára borom elfogy s nyergelek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Pusztán lakom, rég nem voltam városban,&lt;br&gt;Hej még sokkal régebben a templomban,&lt;br&gt;Mi a patvar, úgy hevülök borától,&lt;br&gt;Talán bizony üdvözülnek csókjától.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,&lt;br&gt;Adjon nekem csak egyet is próbára;&lt;br&gt;Higgye meg, hogy jóltev&#337;leg hat reám,&lt;br&gt;Lássa csak, mint esenkedik érte szám!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Földerült már, megszünt a szél s fergeteg,&lt;br&gt;Kincsem, lelkem korcsmárosné elmegyek,&lt;br&gt;Nincsen pénzem, kifizetni a borom,&lt;br&gt;Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8474</link><pubDate>Mon, 23 Mar 2026 14:35:40 +0200</pubDate></item><item>
<title>Pet&#337;fi István: Búcsú</title>
<description>Lelkem-adta gyöngy-leánya,&lt;br&gt;Halld meg búcsú-szózatom:&lt;br&gt;El kell válnom, tán örökre,&lt;br&gt;T&#337;led kedves angyalom.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Elmegyek, im` búcsút veszek,&lt;br&gt;Vérzik szivem, mint a nap,&lt;br&gt;Mely a tájtól búcsúzik, ha&lt;br&gt;Beköszönt az alkonyat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nincs szükségem, azt mondanom:&lt;br&gt;Ne feledkezz el rólam,&lt;br&gt;S hogy szerelmed meg ne hüljön,&lt;br&gt;Szeressél a távolban.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ösmerlek én szép angyalom,&lt;br&gt;Ösmerem a szivedet,&lt;br&gt;Ösmerem igaz szerelmed,&lt;br&gt;Ösmerem szép lelkedet.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Elválok bár én tet&#337;led,&lt;br&gt;De fölkeres szellemem,&lt;br&gt;S átölelni szép lelkedet,&lt;br&gt;Éjfélenkint megjelen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Addig is míg megkondul a&lt;br&gt;Várva-várt kedves óra,&lt;br&gt;Mely körödbe visszahozand&lt;br&gt;S csókom hintem arczodra:&lt;br&gt;&lt;br&gt;Isten veled gyöngyvirágom,&lt;br&gt;Isten veled szép rózsám,&lt;br&gt;Isten veled hű szeret&#337;m,&lt;br&gt;Isten veled violám!</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8473</link><pubDate>Mon, 23 Mar 2026 14:35:32 +0200</pubDate></item><item>
<title>Kis János: A holló</title>
<description>Egy holló, ha mi szép szemébe akadott,&lt;br&gt;Gyürüt, órát, aranyt, mindent elragadott.&lt;br&gt;Egy okosabb kakas látván, kérdé t&#337;le:&lt;br&gt;Mért gyüjt ennyit öszve, s mi haszna bel&#337;le?&lt;br&gt;Azt magam sem tudom, a válasz ez vala,&lt;br&gt;Csak szép birni kincscsel, s gazdagszom általa.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mint itt a holló tett, a fösvény is ugy tesz.&lt;br&gt;Birtokából hasznot más sem, maga sem vesz.&lt;br&gt;Fáradhatatlanul csupán azért takar,&lt;br&gt;Mert csak birni sokkal s gazdag lenni akar.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8472</link><pubDate>Thu, 5 Mar 2026 7:40:43 +0200</pubDate></item><item>
<title>Gulyás Pál: Az elbukott hó</title>
<description>A hó már piszkos volt az utcán,&lt;br&gt;angyali lelke barna lé&lt;br&gt;reménytelen ködébe fulván,&lt;br&gt;ömölt a csatornák felé.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A hó, a tiszta hó, amelynek&lt;br&gt;szabad csillagja a szelek&lt;br&gt;szárnyán a tornyokkal enyelgett,&lt;br&gt;a vak csatornák rabja lett.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A hó már piszkos volt az utcán,&lt;br&gt;de én az elbukott havat&lt;br&gt;nem vádoltam: éltem borultán&lt;br&gt;majd én is így fekszem hanyatt.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8471</link><pubDate>Thu, 5 Mar 2026 7:40:30 +0200</pubDate></item><item>
<title>Gulyás Pál: Komor forgás</title>
<description>Eljött az újév: arcát hó takarja&lt;br&gt;s az emberek - imbolygó néma pontok -&lt;br&gt;ide-oda futkosnak a havon;&lt;br&gt;eljött az újév gördül&#337; hatalma&lt;br&gt;s ködében millió új fájdalom.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hiába épited a vak talajra&lt;br&gt;bástyáidat: az óra kettyenése&lt;br&gt;nem hagy nyugodni ott sem és komor&lt;br&gt;forgás lesz holtod is, mert így akarja&lt;br&gt;a Föld, amelybe véred visszafoly.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8470</link><pubDate>Thu, 5 Mar 2026 7:40:19 +0200</pubDate></item><item>
<title>Berde Mária: Örök tagadás</title>
<description>Tagadlak. Hányszor megtagadlak!&lt;br&gt;Nem háromszor, de hússzor egy nap.&lt;br&gt;Másra simul szemem sugára,&lt;br&gt;Mosolygok a más mosolyára,&lt;br&gt;Ha hallgatom, hogy más mit suttog,&lt;br&gt;Ha léhán, d&#337;rén visszasúgok.&lt;br&gt;És ha rólad beszédbe kezdnek,&lt;br&gt;Ajkam nem ég, pillám se reszket.&lt;br&gt;Odavetem félvállról, sebten:&lt;br&gt;Hát - elfeledtem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ó, mind hazugság!&lt;br&gt;Csak hogy ne sejtsék, hogy ne tudják:&lt;br&gt;Hogy véled kelek, véled fekszem,&lt;br&gt;Emléked tüzénél melegszem.&lt;br&gt;Görcsösen, némán átkarollak:&lt;br&gt;Tört roncsa zátonyult hajómnak.&lt;br&gt;Els&#337; reményem, els&#337; álmom,&lt;br&gt;Utolsó üdvöm, végsugárom.&lt;br&gt;Betöltetlen, égi ígéret,&lt;br&gt;Titkon, éjjel szenvedek érted,&lt;br&gt;Hogy meg ne sejtsék, meg ne tudják,&lt;br&gt;A nappalom: mer&#337; hazugság.</description>
<link>https://www.eternus.hu/vers/8469</link><pubDate>Thu, 5 Mar 2026 7:40:07 +0200</pubDate></item></channel>
</rss>
