Verses vallomások

Petőfi Sándor

Meg ne itélj...

Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a legelső volt!
Mint magát ekkor viselte nyelvem:
Az nem mindig olyan néma, holt.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Lira

Egy pillanat volt sivár életemben,
egy üdvös, nagy, egyetlen pillanat,
amelyben jóvá tehettem vón mindent,
egy kínos átkot, eltévedt nyarat...

Tovább...

Gyulai Pál

Szeretlek!

Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El nem birhatom már,
Oly nehéz lett titkom;
S mint a néma gyermek,
Amidőn megszólal,
Megteltem csordúltig
Könnyel, fájdalommal.

Tovább...

10

Reichard Piroska

Vallomás

Neved kimondtam s köröttünk a kert
sötétebb lett és illatosabb;
a jázmin, amit szakitottál,
fehérebb, csillagosabb.

Tovább...

20

Pongrácz Lajos

Kertben

Kertben valánk én és te! és felettünk
Terülni láttuk hársak lombjait,
És én alattok látám teljesülve,
Ifjú szerelmem égi álmait...

Tovább...

Reichard Piroska

Régi szavak

Üde, most fakadt bimbó-szavakat szeretnék küldeni neked,
bársonyosan simogatókat, illatosan kedveseket:
súgnák meg álmodban,
hogy ez éjjel veled álmodtam.

Tovább...

00

Verseghy Ferenc

Az esküvő Szerelmes

Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem szeretlek.

Tovább...

Gárdonyi Géza

Mikor itt vagy

Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.

Tovább...

Amade László

Amornak fáklája...

Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek próbája,
Szivem' pátronája! -
Méltán igy nevezlek,
És hiven szeretlek,
Veled halok és élek.

Tovább...

Gárdonyi Géza

Levél a tanyáról

- Bótos úr, bótos úr,
van-e itten papiros?

Tovább...

00

Gárdonyi Géza

Botanika

- Kisasszony tudja-e, mi ez a szép virág?
- Minálunk "Mécsvirág."
- Hát ez a kis sárga?

Tovább...

00

Gárdonyi Géza

Vilma

Mikor erre a névre gondolok,
a szívem feldobog;
tavaszt érzek, orgonaillatot...

Tovább...

Petőfi Sándor

Álmaimban gyakran...

Álmaimban gyakran látogatsz meg,
Életemnek legszebb álma te!
Onnan van, mert rajzolásit elmém
Minden este véled végzi be.

Tovább...

110

Ady Endre

Csupán magamtól búcsúzom

Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna lenni.
Zengő tavaszú, őszi mámorú,
Sok virágos, bűbáj-gyümölcs-hozó
S nem lehettem, látod, semmi:
Vén tarkómon a kétség megfogott
S az életem is sietős lett.

Tovább...

Földi János

Hamletből

Kételkedhetsz, ami éget,
Vajon igazán tűz-é?

Tovább...

10
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ