Vallásos versek
A természet örök könyvét forgatni ne szünjél...
Titka teremtésnek a természetbe merűlt el...
Te hiszed a jó Istent.
Én is Hiszem a nagy gondviselőt.
Páriz Pápait én úgy nézem, mint egy ereklyét!
Égessük meg hát, monda szavamra Begyes.
Hogy üdvezűljön egykoron,
Ha gyermek született,
Templomban rá békés kezek
Hullatnak szent vizet...
A halálfa szép gyümölcsét
Izlelé meg ősanyánk,
Meghalt ő; s mi lett ez által? -
Hogy mi szinte meghalánk! -...
Máriát dicsérik a hívek,
A kis templomból szól az ének,
Mária, a mi menedékünk,
Szárnyal a könyörgés az égnek.
Szeretlek forrón, mint eddig soha,
Te mindig áldott, mindig mostoha
Élet!
Zengjed el álmaid, ifjui szív,
Csöndes az éj,
Fátyla nem árul el; árnya, az hív,
S zengeni kéj.
Illő keresztényhez,
A templomba menni.
Letérdelni s szépen
Áhitatos lenni.
Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!