Vallásos versek
A kocsma ajtaját kitárják
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.
Minket jégország halálra ítélt
S mint a kutyát, kivert a hóra:
"A tél legyen, a baromi tél,
Tüzes szívüknek koporsója.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!"...
Lankad a' heves nyár rekkenő melege,
Hivesebbre oszlik menydörgő fellege,
Mint ha el érkeznék más Tavasz kezdete,
Mely minden félének ujjitó élete:
Lágy harmatik heljett mindenüt dér látsik,
És naptámadatkor szemeinkel játzik...
Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Jézus, szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet...
Mért szitkozódnak a pogányok?
És mért fáj nekik az én voltom?
Hiszen én semmit nem kivánok;
Csak csendes jó estét kivánok,
S a lámpát nemsoká eloltom.
Szüzek, iffjak sirjatok,
Méllyen szomorkodjatok,
Keseregjen minden sziv,
A ki Jesussához hiv.
Nem véd meg Uram, senki ellened,
Ha sujtanod kell sulyos vétkemet.
A templomoszlop s földi hatalom:
Elomló rög csak, szétporló szirom.
Hajában kis piros virág,
Arczán a liljom éke;
Templomba igy küldték Idát
Szép ünneplő fehérbe'...
A falu csöndje ott ül a szivedben
s a szobádban béke s illatos virág.
Ezüsthímü papucsban, mint egy álom,
úgy üldögélsz, ajkadon szent imák.
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Viharra dördült az ég alja távol.
László morzsolta a szent olvasót,
aztán letette, s a vén bibliából
halkan, hivőn deákul olvasott.
Ha Gandhi nem Kelet Krisztusa volna,
Nyugat királya lenne. Földrevert
Faját emeli rád, becsület orma;
Csatát nagy Albionnal játszva nyert.
Látjátok, feleim, ti búsak,
Vigadók, harcosak, levertek?
Egy tréfás Kéz fölírta az égre:
"Ember-pajtások, erre gyertek."...