Társadalommal kapcsolatos versek
Tudni-való, nem vólt eleink közt semmi külömbség,
Még kiki, mint lehetett, járt az ekéje után...
Neptúnus vizinek kebelében látta Velencét,
Mellyet egész tenger mint fejedelmet ural:
Nossza no most fitogasd tarpéjai váradat (úgy mond)...
Napfényben égnek a fehér falak,
S mégis jeges, halottas, téli gyász van
az elhagyott, magányos úriházban.
Kikerüli az utas hallgatag.
Meg lehet esmérni kit-kit munkájáról,
Mint a sast körméről, s a tehént vajáról.
A munkás méhecskék egykor mézt csináltak,
Melyen a rest herék soká disputáltak.
Tekintetes tanács,
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.
Akárki akármit is mond,
Nekem tetszett az a cikk rútul,
Amit a home rule-rul
Írt Kúti Zsigmond
A Gyan Thula lapocskájába.
Ha Gyertyaszentelő napján
Medve odujában marad,
Negyven nappal a szokottnál
Későbben látjuk a nyarat.
Az újságlapok
Fennen hirdetik,
S mi jámborok
Csak elhisszük nekik.
Vígan rikkant a Pasics, a Pasics:
Monarchia! rendre sohse
Utasics, utasics!
Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Húsvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.
Megvetve néznek énrám
Sokan, ha borkupámból
Kényemre iddogálok.
Bánságot megjártam, Bácskán általjöttem,
Arany kalászt hozó földét megszemléltem,
Három rongyos falut királyomtól kértem,
Drágán szabott árát meg nem fizethettem.
Ha szép esőcske,
Szép harmatocska
Termékenyitné
Határaim...