Társadalommal kapcsolatos versek
Nincs a világon semmiféle csonttorony,
a forgatagban mindenki benne van,
olykor taszítnak,
olykor lépkedek,
de hozzám valaki mindig tartozik.
Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.
Öreg, dús ház, átkos, rémes,
Kisértetes, bús-regényes
S csodálatos: laknak benne
S hogyha az ablaka lángol,
Millióknak döglik kedve.
Csak az a fontos, ami: Én
S minden csak ezért történik
A Föld alatt s a Föld szinén:
Be nagy a hivalkodó ember.
Az új utak mind rendezetlenek!
Falu és város kinyujtózkodott.
S a lazán ölelő szélső palánk tövén
új világok csíráznak a gyomos talajból,
új élet serked, új dudaszó gajdol.
Nem az idők méhe meddő,
Nem a század vére lomha,
- Minket forgat vad futása
Öntudatlan félálomba.
Beszélhet tőlem bárki, bármit,
Már én csak arra hallgatok,
A mit szivem mond, - s el nem ámít,
Jóakaróim, ajkatok.
Égbeszökő karcsú kő-derekát
Ölelték véreskarú századok,
Ernyedten engedték el azután
S félve: dörgő robajjal dőlni fog.
Dicsekedel, hogy száz elem között
Mi ildomos békét tartasz te fel.
...És szólt egy úr, aki csak ritkán viccel,
Bár jelenleg igazságügyminiszter.
Elzárt kertben három virág szála,
Három fényes liliom virága:
Három fehér zárdaszűznek lelke
Nyiladozik titkon a kis kertbe?
Módi a világnak legfőbb tyrannusa,
Franciaországban van első trónusa.
Sem lába, sem keze, nincsen is hajósa,
Mégis két tengeren általmegy járása.
Rákosnak szomorú mezején járván, magyar, hallod
Fái között a szél mily keseregve nyögel?
Együtt mentek a csatába;
Egyik drága revolverrel,
Ezer forintos paripán;
Másik kaszával kezében
S lábán egy talpalás csizma.