Szomorú szerelmes versek
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva lát és halni kész.
Nincs betegebb a tiszta szemnél,
amely követ, ha tovamész.
...Azután borgőz volt az élet!
Sok olcsó csók és sok sötét virág!
Szívemnek adtam éjjeli zenéket,
mikből kibúgtak mély litániák.
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál élén
A romboló angyal-seregnek.
Csak azért is szeretlek.
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne szeresd őt...
A rím, ha rossz szivek tapintják s rossz szemek:
fonák.
A kéz, ha hűs kezek szorítják össze álnokul:
kihűl.
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valami szigorú kéz állítja a váltót
tilosra...
Nem illik, ma a szerelemről
Pajkos, tüzes dalt zengeni.
A sziv, a szomoruság kápolnája,
Kedvét kitárni nem meri.
Pedig ma is kell, hogy remélj...
Oly szép a juliusi éj.
Kopogtatnak a szivemen,
Szép, piros, méltóságos ajtón
S jönnek a látogatók
Fürge sorokban.
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Női világ, te habzó tajtéktenger,
voltam ladik rajtad és vasnaszád.
S mint torpedó is bujtalak setéten
s szívemen hordtam a halálkaszát.
Azt mondod: rossz volt, megveted,
Találsz te hűbbet, jobbat, szebbeket.
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót ostromol, -
Vagy adtál volna méltóságos csendet,
Mely lelket simogat, -
Vagy adtál volna széles láthatárt,
Mely sokfele kitárul, -...
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva ringat.
Lankadt virágok könnyes kelyhekkel
Siratják a csókjainkat.
Zöld ágon kis gili
Zokogva búg,
Mert társát nem leli;
S mindegyre búg.