Szépségről szóló versek
Féltelek, ah nagy az én félelmem, lányka, miattad...
A rózsa volt öröm, remény a téli zöld,
Az elhervadt, ez virít.
Anyai szívnek, anyai szemnek
Az ő gyermeke látszik legszebbnek...
A legnagyobb poéta nem lehetnék,
Hiába írnék minden verset én.
Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is...
Szende szerény ibolyák völgyén füzögetve bokrétát,
Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.
boldogan ring a szálerdő képe.
Lopózva bujok ezer kusza bozóton át
és mikor rápillantok a tó opálos tükrére...
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu nyakára,
Ekkora s ilyen az orr, ilyen a biborajak.
Az isten álmodék
Két szép napot;
Tetszett az álom és
Im, - alkotott.
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca ugyanaz:
így is bájos angyalfej ez,
de hideg, mint a viasz.