Szépségről szóló versek
Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Nagy erdőben nagy fenyőfa,
Kis pásztorlány van alatta,
Szép a rózsa, szép az ágán,
De százszor szebb a pásztorlány.
Utcán-téren virágot árult,
Illett rá karton, kék ruhája.
"Be szép lány lesz - mondták - belőle
Tizenhét esztendős korára!"
Vásárhelyi Piac-utca be széles,
A Mucsiné Örzsi lánya be kényes.
Ha végigmegy a nagy utcán, ihaja,
Minden legény utánanéz, igaz a!
Az isten álmodék
Két szép napot;
Tetszett az álom és
Im, - alkotott.
Oh lány, ha volna
A téli dér,
Mint kebled oly vágy-
Gyujtó fehér!
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca ugyanaz:
így is bájos angyalfej ez,
de hideg, mint a viasz.
Hogyha személyedtűl, szép Laurám! mostoha sorsunk
engemet eggy üdeig messze ragadni talál,
's más valamelly Szépség érzékeny lángjai által
szívemet eggy múló gerjedelemre veszi;
meg ne itélly. Mikor alkony utánn szemléli az útas...
Szőke kis lány sétálgat a réten...
Szőke kis lány sétálgat a réten,
Még a nap is bámulja az égen,
Hódolnak a virágszálak,
Mint valami királynénak -
Szőke kis lány sétálgat a réten.
Sétáltam árván, búsan egymagam
És néztem a rózsák hogy nyílanak.
Virág virághoz hajlik, hajladoz,
s érintkezik a sok virág ajak.
S amint susognak, leheletüket
Mindenfelé érzem a szigeten
Oh édes élet! boldog szerelem!
A mint orczáit tükrénél Fulvia festi,
Elhitetik csalatott szemei, hogy mássa sehol sincs;
S ha hozzája vetik, a föld több szépe csak árnyék. -...
Vigyed, vigyed, te szemtelen! lakirozott pofádat!
Vakold magad, s kenőcseid képedre pacsmagoljad!
Veres hajad porozd be jól, s borítsd be nagy szitáddal;
Nehogy, ha tán tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa.
Szarut Isten védelemre
Az ökröknek alkotott:
Paripáknak rugdozásra
Csupa körmű sarkokat.
Nézd, úgy hinti fényét a nap szét a világra áldón, békén,
mint a szentelt vizet a pap a nép közé mise végén.