Pénzről szóló versek
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam mondani...
Van-e nálad jobb oh kártya,
Zsebemben nincs tán kétforint,
Azonnal kétszáz is lehet,
Ha fortuna reám kacsint.
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevit,
Lelkem nagyobbítja hevit.
1. strófa
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Egy fösvény véletlen egy mély vízbe esett
Rajta egy halásznak jó szíve megesett;
Odaugrik, s mondja: add ide kezedet!
Juhászlegény, szegény juhászlegény!
Tele pénzzel ez a kövér erszény;
Megveszem a szegénységet tőled,
De rá'dásul add a szeretődet.
Van Budapesten egy úr, ki nagyérdekü kéziratokkal
Tölti fiókjait és gyűjti a szép neveket.
Rablott kincsekből,
Miken vér s könny ragyog -
A dús, szent célra
Egy milliót adott.
Te úr vagy a földön, és én halott
A föld alatt; por, csöndes és szegény.
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló lányt"
Mondta tanácsképpen egykori násznagy uram.
Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon
rokonunk, se barátunk...
Élek és nézem, nézem
Az élet Karneválját
S néhány bátor koldussal
Imádkozom ekképpen...
Két kis kofa a piaczon
almát árul magában:
Szinültig van a szép gyümölcs
takaros kosarában.
Mi az, mi szerte a hazában
Üres hordónál különb módra pang?
A (bank).