Versek a mindennapokról

Kibédi Sándor

Ballagni a juhok után

Mint egyszer, -
haragudjon, avagy
nevessen az ég:
vidáman fütyörészni,
mogyorópálcával
csapdosni a bokrok leveleit
s napszállat után
hanyatt feküdni a forró füvön...

Tovább...

Zsolt Béla

Egy szó, mit egyszer éjjel

Egyetlen könnycseppet sem ért
Minden szomorúságom,
Egy csöppnyi vért sem érdemelt,
A tenger háborúság,
Kár volt a részegségemért
Minden gyűszűnyi korty bor,
Egyetlen reggelt meg nem ért
A fosztogató éjjel.

Tovább...

10

Balázs Béla

Útilapú a talpamon

Darvak, gólyák költöztek először
Aztán indult a sok viziszárnyas,
Törik szélben már a száraz nádas
Kopasz fákon látszanak a fészkek.

Tovább...

00

József Attila

A jámbor tehén

A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba
piros leányzók állnak illeteg.
Várják az egyetlenke tehenet.
Friss széna barnul már a jászolukba.

Tovább...

József Attila

Éhség

A gép megállt. Elfáradt por kering
fölötte, mint az őszi köd meg pára,
s rászáll az emberek hajlott nyakára,
kik esznek most. Átizzadt szennyes ing

Tovább...

20

Somlyó Zoltán

A tűzfal

Az ablakom üres telekre nyílik;
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,
a hintókon szerelmes-éhes macskák,
cicázók, fázók, egymásra kacsintók.

Tovább...

József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Tovább...

Benedek Elek

Altató

Beli, baba, beli,
Hamissággal teli!
Egész nap futni,
Mégsem aludni...
Rossz baba, rossz!

Tovább...

Zajzoni Rab István

Lelkemadta vig barátok...

Lelkemadta vig barátok,
Hogy is bukkanék reátok?
Isztok mint a malomkerék,
Ez valóban nagyon derék.

Tovább...

00

Balázs Béla

Két esti dal

Nem gyújtok lámpát, nem védekezem
Jer hát boríts el őszi este
Sötét hullámod mossa szét a lelkem
Hogy ködbe, árnyba máljon szerte.

Tovább...

00

Czóbel Minka

Vasut mellett

Szép vetéssel beborítva
Hevesmegye földje,
Jó az Isten, - bő aratást
Igérget a zöldje.

Tovább...

00

Gulyás Pál

Méz

Mily jó ha este kanalamról
lassan a tányérra csorog
a sárga méz, az illatos méz,
mint csillogó aranyborok!

Tovább...

01

Tóth Árpád

Láng

Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart...

Tovább...

101

Ungvárnémeti Tóth László

A vinczlér és a fia

Egy szép öreg, bölcs, mint Aesopusz; kellemes,
Víg, mint Anacreon, midőn meghallaná,
Hogy a magyar literátorok versengenek,
Ezt a mesécskét költé - nagyon értelmesen:
Egy gyermekecske, akinek Vinczlér vala
Az apja, legelől látta a bort forrnia.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Csodák

Mindennap uj csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Tovább...