Versek a magányról

 IdőHosszKedvenc

Erdélyi János

Tavasz vidulása...

Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én szerencsémnek
Búra fordulása.

Tovább...

Eötvös József

A sajka

Egy sajka lejt magánosan
A néma tó felett,
Messzünnen által-hallani
Lapátütéseket.

Tovább...

10

Dukai Takách Judit

Az én magányom

Itten töltöm vígan napjaimat
E szalmafödeles együgyű kis házban.
Itt öntözöm zsenge virágimat
E kis kertecskének híves homályában.

Tovább...

Salamon Ernő

Sötétedik

Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti ködét,
köhögtetéssel ver, üzen
a vizes, tornyos sűrűség...

Tovább...

Reményik Sándor

Izvor

Megtudtam ezt is:
A patak nevét.

Tovább...

10

Sárosi Árpád

Az én hajóm...

A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.

Tovább...

Sárosi Árpád

Magam vagyok

Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.

Tovább...

Ady Endre

Pénz a remeteségben

Beszálltam egy bús rengetegbe,
Égett nagy sebem, égett.
Üzengetett hozzám trillázva
Az Élet.

Tovább...

Reményik Sándor

Predesztináció

Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha senkié,
És ne lehessen enyém senki se.

Tovább...

10

Arany János

Névnapi gondolatok

Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
Minden társaságom egy homályos lámpa:
És nincs földi lélek, aki erre térvén,
Jó estét kivánni benyisson szobámba.

Tovább...

Dsida Jenő

Búcsúzás után

Mikor ránézek,
lehull a csillag!
Mindenki elmegy,
Mindenki itthagy -

Tovább...

00

Juhász Gyula

Remeteség

A szakolcai dombokon
Fiatal voltam egykoron.
Oly édes volt a bánatom,
Hogy dallá csordult ajkamon.

Tovább...

00

Juhász Gyula

Vidék

A széles utcák alkonyi porában
A csorda ballag hangtalan haza
S a vén torony erkélyén egymagában
Dalol a kürtös. Égbe száll szava.

Tovább...

00

Babits Mihály

Hajók vagyunk...

Hajók vagyunk és örökké külön!
Hajó hajót ha érint már veszély
és sülyedés. Ne nyujtsd ki kezedet,
hogy megsegíts, mert ez a mozdulat
lök tán a földre. Én már úgy bolygok e
roppant világban, mint egy cár veszélyes
birodalmában, elkerülve minden...

Tovább...

00

Juhász Gyula

Esti dal

A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom