Versek a kedvesemnek
Lányka! ha lassu dobajt hallasz s ajtódon az álmak
Tűnedezése között szellemi hármas ütést...
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd szived
Értem hevül.
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse mindenütt,
Mint kisértelek ma téged,
Hün követve lépteid.
Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.
Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek szemetükrén díszitsd fel mosolyod
szerelemre; széllel fütyölj! és...
A környéken harmonika
koronként könnyel kornyikál,
autó fut el, port ráncigál.
Cikázó villám az
Én szemem,
Mikor hazám meg-meg
Tekintem.
Íme, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló érzésemet
Szememből is kinézheted.
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak hogy láthassalak édes kicsi Vilmám.
Én szép világom,
Boldogságom.
Arcod borúsnak
Miért látom?
Vándorpálya, róna, hegyvölgy
Kitől messze vet;
Fölvarázslod báj alakban
Hiv emlékezet!
Szőke kis lány, csitt! csitt! csitt!
Szőke kis lány, csitt! csitt! csitt!
Hallgass, édes, egy kicsit!
Együtt vagyunk ismét,
Mint régmúlt napokban,
Szeretlek, mint akkor, -
Ki tudja, - tán jobban?