Versek a jóságról
Szép dolog mindennek ha lehet szolgálni,
A jótétet sokszor meglehet találni.
Szükségünk van néha magunknál kisebbre
Egy példát mondok rá, nem találhatsz szebbre.
Hópehely a magas égből hulldogál,
Felhő mögül egy kis angyal kukucskál.
Ha van erény földön s van dij számodra, szelídség!
S szívbeli jóságnak van becse ember előtt,
Úgy te, nemes hölgy, boldog vagy; sőt emberi kényen...
A jóság abrosza kibomlik.
Dúsan terül a vendégasztal...
Kit ver az élet, vagy becézget,
Mindenkit anyásan marasztal.
Be szép: a jó:
Tavaly a Hűvös-völgyben
Szakadt a hó
S olyan szép volt
A jóval nem törődni.
Maya, rettentő diadalmas Maya!
Hányszor nyultam remegő lázas kézzel
Bűbájos könnyű fátyolod után!
Az igaz Jóság eljön még vajjon?
Mert ez nem az. A búgó orgonának
alig vár sípja zeng, a többi holt,
a vágy telitett, dús kovakövéből
erőnk eddig mily kis lángot csiholt!
A pók s a méh azon virágon űle:
Az mérget, ez meg mézet szítt belűle.