Versek az irodalomról és a költészetről
Megénekeltelek,
Rövid tavasz -
Öröknek hittelek,
S te nem vagy az!
Szerkesztettél, kritizáltál Osvát,
Egy is elég rá, hogy megkövezzenek...
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez...
Lelkem folyvást viharzik,
Árad, dagad,
S fölötte egyre rajzik
Kép, gondolat.
Paul Kockot olvassa
Zsanetke szűntelen,
Főleg ha jó atyus,
'S mamátska nincs jelen.
Szivemhez egy igét
Nincs aki szólana:
S a tenger éjszakán
Velem virasztana.
Vitkovics Mihály végső kívánása
Szent Haza! Míg éltem, neked éltem. Holtom után is
Hogy neked élhessek, versim örökbe adom.
Míg lehetett írt, s a nemzet nőlt szellemerőben;
És az irás által gazdagitotta honát.
Úgy omol a bú, s gond dalodra a Léthe vizébe,
Mint az eget metsző szikla vak árja rohan...
Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban, o honfi!
S a rövid élet után holtnak örökre ne véld...
Kivirult a' napsugáron
Ifju-zölden a' haraszt...
Természet, te vagy a törvény s a mester.
Igazgasd
Verseimet, s hagyjad folyni szabásid után!