Imák
Jaj, hogy szenvedek ily méltatlan,
Hogy leve rabbá egy ártatlan.
A legészrombolóbb, vadabb kéjt add ma nékem,
s a legfájóbb, ölőbb kínt add melléje még,
amely csak földeden halandó szívben ég; -
legyen legtöbb enyém, a dicsőség, a szégyen...
Adj nyálat ajkaimnak, Isten,
adj termékeny kilenc esztendőt,
hogy hangos, unokás vasárnap
üdvözítse az új teremtőt!
Az éveket, a messze, messze szálló
Szép éveket, Uram, ki hozza vissza?
Vagy várja őket örök kikelet?
Téged üdvözlek, kegyes Isten Asszony,
Hébe, Hérának szeretett leányát,
S majd Heraklesz tetteiért Olümpban
Égi jutalmúl
Nyerte mátkáját. Te vagy, aki által
Boldogok lőnek magok a hatalmasb
Istenek. Nektárod adott virágzó
Éltet azoknak...
Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.
ezek a versek.
Sóhajszárnyon repülnek és
megnevezhetetlen vágyú,
békét-esengő levélkéket visznek...
Nagy boldogság, nagy fájdalom
Ne látogasson engemet meg;
Szelíd borongást adj, Uram,
Szegény szivemnek!
Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok -
Tudom előtted el nem sáppadok.
A szívem ócska, istenes, remek
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
Nyitott tenyéren nyujtom a magosba
S a hajnalbíbor ércén megremeg.
Nagy Istenek! Elég, elég a csendből!
A béke megfullaszt, - beteg vagyok.
Hát nincs viharszél, hogy szembekacagjam?
Itt minden hallgat, minden mosolyog.
Igaz Isten ne hagyj, tűrésre erőt adj,
Nyújtsad segedelmedet,
Enyhéts szívem kínját, gyógyítsad fájdalmát...
Üdvöz légy jó Jésus, egyetlen szerelmem.
Üdvöz légy megváltóm, Édes segedelmem...