Imák
Hát eljöttem a kamattal,
Uram-Isten,
Agyonnyargalt akarattal
Siettem, hogy el ne késsek.
Beteg vagyok, nagyon beteg,
Én Istenem, légy igazságos
S úgy áldj meg, ahogy szenvedek.
Sötét cellájában
Térdel az apácza,
Hófehér galambként
Mennybe száll imája.
Ha van még Jó bennem, óh, uram,
Kérlek és nem is szomoruan,
Óh, mentsd meg belőlem.
Nagyapó és unokája
A templomban ülnek,
S míg búg mélyen az orgona,
Imába merülnek.
Lenyugodott a nap, a munkának vége,
A vacsoracsillag kiült már az égre.
Oda rogytam én is,
A kereszt tövére.
Reám harmatozott
Öt sebednek vére.
Élek és nézem, nézem
Az élet Karneválját
S néhány bátor koldussal
Imádkozom ekképpen...
Két gladiátor, élet és halál
Birokra feszül a mezők felett.
Az ember vet, csak vet.
Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.
Harangszó ölt a völgyben szárnyat:
Ma Isten napja van, vasárnap!
Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!