Hűtlenségről szóló versek
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek ölébe,
Megcsaltnak nekem a sír menedéke marad...
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten -
Bemegy később a' szobába,
Hol egy nő nyugszik magába.
Mit integetsz a kendőddel!
Tán beszélsz a szeretőddel?
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos villámát
Látod-e lelkemnek?
Kisütött fényesen
Az igazság napja:
Csalfaságod az éj
El nem takarhatja.
Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak szerettem,
Minden embert, minden sorban,
Ha leány volt, annál jobban!
Piros a te kendőd, lobog is.
Fényes a te szemed, ragyog is.
Sirok, sirok, nem tagadom, sirok...
Sirok, sirok, nem tagadom, sirok,
Tinta helyett könnyeimmel irok.
Állhatatosság a szerelemben, aranykori hűség,
Merre vagy a földön, vagy mi hazába kelél?
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon a gyehennaparázs?
A lüktető, vad viperamarás?
Ez a fél csók s fél kétségbeesés?