Hűtlenségről szóló versek
Istenem, csak soh'se lenne vasárnap!...
Istenem, csak soh'se lenne vasárnap!
Csalfa szivét ne látnám a rózsámnak!
Kisütött fényesen
Az igazság napja:
Csalfaságod az éj
El nem takarhatja.
Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse lennék boldog soha többé veled.
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos villámát
Látod-e lelkemnek?
Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem, valahányszor meglátlak.
Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz ága éjszaka termette.
Istenem, istenem,
Jaj de meg is vertél!
Csapodár lányokat
Minek teremtettél?
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott vállára csöndesen.
Én kedvesem, én hűtlen kedvesem,
Te hallod-e a hervadás neszét?
Esküszegte lyánka! emlékezzél
Arra, amidőn: "Ah meg ne vessél",
Igy imádva téged kértelek;
"Légy kegyelmes én irántam, s szíved
Add nekem, ki csak tenéked híved
Voltam, és leszek, míg létezek."
Mit nekem hab! mit nekem vész!
Én nem félem haragát,
Kebelemnek pusztaságit
Száz vihar rohanja át.
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hűségtelen Corinna! -
Előbb miket nem ígért
Mézzel folyó beszéde!