Humoros versek
Ne marasszuk, elmehet,
Amint tetszik, úgy vehet
A faképtől végbúcsút;
Előtte az országút!
Még gyertyám el nem óltottam...
Még gyertyám el nem óltottam,
Tisztát akarván venni,
Mantlizsákom felbontottam,
S mellém találám tenni.
Sértő Kálmán: Tanyai mozikép pünkösdre
Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit
legénytriasztó szoknya-búbja alatt,
Mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka,
Édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat.
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevit,
Lelkem nagyobbítja hevit.
Szekeres Katóka kedden, éjféltájba
Sír, zokog magába, magányos szobába.
Fejed nagy, szemed nagy,
Lábod picziny,
Orrod kicsiny,
Oh he furcsa vagy.
Midőn a lányka csak menyasszony,
Még csupa menny az egész asszony,
Későbben amint lesz menyecske...
Csodás vagy éj!
Ruhád sötét, de bűbájos lepel,
Nyugalmat, enyhet és gyönyört lehel
A kunyhóban altatsz könnyet, sohajt,
A gazdagnál költesz tivornya-zajt.
Csodás vagy éj!
Levettem a főkötőmet,
s a Bodrira rátettem:
Amióta élek, olyan
jóizüt nem nevettem!
Volt nekem egy fakó lovam,
haja-hajdinárom,
mikor az a nagy hó esett,
ráültem a nyáron.
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek jónak találtalak,
Csupán egy Volt hibád,
Hogy ritkán szólla szád.
E melltű gyöngye - régi képbeszéd -
Beteg kagylónak kincsét képezé.
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.