Versek a halálról
Fent a fáknak pírja játszott,
de ez a pír hervadás volt,
mint a földről távozónak
arcán rózsák rajzolódnak.
Hajolt fölém sok szép leány,
Melengetett sok lehelet,
Sok ingerkedő tűz-ajak
Rontotta jeges kedvemet.
Temetésre szép koporsót szép szavakból ácsolok:
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.
Oh jaj, ez a hajnali fölriadás!...
Letettem fáradt testem tegnap este
Piszkos szállóban, szűk szobában,
Kopott pamlagra, erre a nyikorgó
Rongy-ravatalra. Elhunyt napjaim
Hulláit az est, ez a vén sirásó
Isten teríti ki s bedobja aztán
Mély sirgödrébe sötét éjszakának.
Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét
lelkemben illatozza még az emlék,
sírtam, nevettem és szerettem nemrég,
e drága földön nyughatatlan vendég.
De rég volt, szent ég!
Szemem lezárt, nehéz
függönyei mögött
minden biztos egész
sikoltva széttörött.
Új mese született izgatott agyamban,
Leírjam? Ne írjam? - töprengek magamban.
Talán jobb is volna társaihoz tenni
S a nagy semmiségbe magammal elvinni.
Alig kezdtem: ködök ereszkednek
Nap a napnak gondolatlan sirt ás,
Ami tegnap ökölemelés volt,
Ma bizony jó, ha szájrándítás.
- Villám csapkod vad és dörög,
Ágyamnál a Sátán lődörög,
Anyám, anyám én de félek!...
- Napvilágot látsz te lányom,
Vőlegény jött érted három,
Módos, szűrös, szép legények.
Egy félrevert harangból szállnak
Dülledt szemű, fuldokló hangok:
Csontkezével, egy sáros szívvel
A halál kongat egy harangot.
Életünk fényes értelme: szép halál
állandó szüret aratás csikorgó ég alatt.
Ó mennyi nagyszerű igéret lombos élet
tetőtlen gigászi templom
tékozló hős lendület
hasadt a mélyből s tört újra halomba
embert tápláló gazdag televénnyé!
Bujdosóra a kancsót barátim!
Fut az idő! talán nem sokára
Nyergelnünk kell, s egy szál ingben ülünk
Szent Mihálynak fekete lovára.
Tiborc elment a fiai után,
Sürü rajokban kik előtte szálltak.
Gyönyörübb rendje régen nem akadt
Sovány mezőkön a halál-kaszának.
Gondolni reá iszony:
Meghalok én is bizony,
- Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Síromon virág, ha felnő,
Könnyelmű széllel játszadoz.