Gyermekversek
Tramta, tramta, gyerekek,
Itt a réz síp, vegyetek,
Van itt játék mindenféle,
Bicska, melynek nincsen éle;
Kocsi, szekér, négy karikás,
Nézzétek meg, egy sem hibás.
Egykor régen szél urfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.
Öreg nagyapónak
Volt egy kis keresztje,
Hazáért harczolva
Kardjával szerezte.
Panaszkodik Kati néni
A gazdának:
Nagyobb kamrát mért is, mért is
Nem csinálnak?
Volt egyszer egy ember,
Nem is olyan régen;
Annyi volt a pénze,
Mint csillag az égen.
Mese, mese, pillangó,
Hímes szárnyon csapongó,
Ide száll, oda száll...
Csitt! különben meg nem áll!
Fecskemadárt tudakozom:
Hová készűl olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.
Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.
Egyszer egy kis cica
Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.
Kedves helyünk a majorság,
Már magában egy kis ország;
A majoros a miniszter,
Kit az egész ország tisztel.
Kertem alján
Lombot ontva
Vén akácfa vetkezik,
Ablakomba
Búcsút mondva
Nyújtogatja ágkezit.
Nem jó tűzzel játszani, - abból baj lehet;
Kis szikrából, parázsból - lesznek nagy tüzek;
Vigyázni kell, mert a ház, hogyha lánggal ég...