Gyermekversek
Tartsd hát lejebb kérlek Anna
Hadd lássuk a kis öcsikét,
Jaj de kedves, de aranyos
És a szeme milyen sötét.
Amikor a tavasz meleg nyárba hajlik,
Nincs boldogabb ember kerek földön nálam.
Kertemben madárdal s gyermeklárma hallik,
Csakúgy fürdik lelkem s nagy boldogságban.
Két pajkos lány a kék
Balaton-tó mellett.
A tó partján czipőt
És harisnyát levet.
Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
Szépen besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Uraim, hölgyeim, lépjenek be, tessék!
Ime kezdődik a nagy ünnepélyesség.
Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
Hej, nagy az én gazdaságom,
Nincs több ilyen a világon.
Hat ökörnek a kötele,
Három vasvillának nyele -
Ez a gazdaság!
Hó czicza! te gonosz lélek, hol jár az eszed?
Bábum beteg, lázban fekszik s te föl sem veszed.
Fut a gőzös nyílsebesen.
Pest felé fut egyenesen.
Szárnya nincsen, repül mégis,
Érzem, hogy repülök én is.
Köszönjenek másnak mélyen meghajolva,
Nem irigylem tőle,
Kezitcsókolommal, akár kisztihanddal:
Nem kérek belőle.
Fujjad, fujjad, kis aranyom!
Ugy-e forró? Forró nagyon;
Meg ne égesse szácskádat,
Mert abból oszt' nagy baj támad.
Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,
Szívem megigézed.
Nagyapó! Nagyapó! Édes nagyapókám!
Mi bajod, galambom, édes kis fiókám?
Jaj, lelkem nagyapó, sok földet bejártam,
De még soha olyat, mit a konyhán láttam!
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.
Ha elhagyna minden barátod,
Mitől Isten őrizzen téged,
A jó könyv, drágám, majd meglátod,
Megvigasztalja szívecskédet.