Gyermekversek
Csendes szoba, nyitott ablak
Kicsi Laci be-beballag.
Ne hajolj be rózsafácska,
Nyugodt legyen apu álma!
Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Elnyílott már az ibolya, itt a nyár!
Égető lett a langy meleg napsugár.
Szép jó reggelt, nyuszikám!
Adjon Isten, Gyuszikám.
Mit álmodtál, nyuszikám?
Réten jártam, Gyuszikám.
A nagy pipa: Kis Ibrahim, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Kis paripám magyar fajta,
Nincsen sallang, csengő rajta,
Fából van a lába...
A kis Jutka megmosdatja,
megfüröszti babáját:
Meglátja ezt a kis Gyurka,
s mindjárt ő is hozzálát...
Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,
Meghal éhen!
Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,
reá akart ülni...
Vigan fürdik a két testvér
tenger hűs vizében,
Czézár meg a parton őrzi
ruhájukat szépen.
Pihen a tó, szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen alszik.
Mit nevettek? - mit csúfoltok? -
hisz' főszakács vagyok én:
Hónom alatt főzőkanál,
előttem meg a kötény.
Beteg báránykám, meggyógyítalak,
Tied lesz otthonom, minden jó falat.
Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon
rokonunk, se barátunk...