Gyermekversek
Kis kertemben piros rózsa
kivirágzott hajnalra:
Párosával leszakítom
s betűzöm hajamba:
A többivel telerakom
ezt a kis kosarat...
Amióta Évike a szobalány,
Hej, huj, szobalány!
Nincsen tükör a szobámnak falán,
Hej, huj, a falán.
Gólya, fecske útra készül,
Búcsúzódik a fészkétül.
Kelepelnek, csicseregnek,
Szép nyár múltán keseregnek,
Jaj de búsan keseregnek!
Jere, jere gyöngyvirágom,
Jere, jere lépj ide,
Tedd kacsódat, kis kacsódat
Édesanya kezibe.
Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.
Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra, talán napkeletre.
Akármerre indul, szerencse kísérje,
Szegény kis bujdosót baj sehol se érje.
Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,
olyan nagyot kurjantok...
Lenyugodott a nap, a munkának vége,
A vacsoracsillag kiült már az égre.
Kora reggel, amikor
Húzzák a harangot,
Ébredeznek, szárnyra kelnek
A kedves galambok.
Kecskeanyó s a gidája,
Gyuricácska, vigyázz rája!
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke.
Cimborát hozott a posta
Klárika buzgón olvassa:
Evést, ivást, mindent felejt,
Cica-furfangról mit se sejt.
Szép libáim, kis kacsám,
magot hoztam, egyetek:
Szeretném, hogy meghizzatok
s jó kövérek legyetek.
Virágok napja, szép virágvasárnap,
Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!
Hintsd be virággal az avar mezőket,
A kertek fáit, félve rügyezőket,
Óh, szánd meg őket!