Gyermekversek
Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.
Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.
Feljött már a nap az égen,
Nagyapa sétálni mégyen.
Nincsen otthon maradása,
Megy, hogy unokáit lássa.
Hová lett az öregségem?
Újra itt a gyermekségem.
Jó kedvemnek nincs határa,
Itthon vagyok valahára.
Kinn a bárány, benn a farkas,
Aranyszőrű, ide hallgass!
Ezüst csengő a nyakadon:
Csiling-giling! igen nagyon.
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Harmatot hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
Kedves jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét.
Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Az én nevem Pista gyerek,
Már a földön ülni merek.
Meg is ülök egyenesen,
Vigyázok, hogy el ne essem.
Három diák az iskolából
Leverten indul kifele.
Ugy látszik, a vakácziónak
Nem lesz a legjobb kezdete.
Rácsos ajtó előtt álló
Giget gágot kiabáló
Szürke tollú tudákos lud,
Ajánlj nekem egy kis fiut,
Szőkét, szépet, szelídet jót,
Könyvbe lefesteni valót,
Piros legyen az orczája,
Kék legyen a szemepárja.
Óh, a kedves Pincsi nagysága,
De szépen fest a kalapja!
Csupa gyönyör, csupa csuda,
Nem látott ilyet Pest-Buda.
Volt egyszer egy ember,
Nem is olyan régen;
Annyi volt a pénze,
Mint csillag az égen.
Nem régiben ismertem egy
Ép növésű fiúcskát,
Jó szülői jót akarva
Iskolába járatták.