Gyermekversek
Volt nekem egy fakó lovam,
haja-hajdinárom,
mikor az a nagy hó esett,
ráültem a nyáron.
A kécskei kecskének
- mek-mek-mek -
baja esett szegénynek
- mek-mek-mek -
belehágott a villába,
beledagadt a bal lába
- mek-mek-mek.
Világitó torony,
tenger közepén,
Mértföldekre látszik
tetején a fény...
Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken...
Este van már, este,
Tente baba, tente!
Alszik már, alszik már
A csicsergő madár,
Alszik a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Liba, czoczó, csirke,
Tarka boczi, csürhe...
Elfáradtunk a játékban,
most egy kissé pihenünk:
S indulunk is hazafelé,
mihelyt nem lesz melegünk...
Megérett a szőlő, leszüretelik,
Szorgalmas leányok puttonyba szedik;
Ebből a szőlőből lesz ám a jó bor,
Ha majd az édes must megérik, kiforr.
Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen...
Édes anya a Juliskát
kivitte a mezőre,
Virágokat tüzdögélt a
hajába, a fejére:
Egy vadrózsát, egy kökörcsint,
meg egy búza-virágot:
Szebb kis lányt a Juliskánál
bizony senki nem látott!
Din-don, din-don, din-don, din-don;
cseng a pöröly, kalapács;
Dan-dén, dan-dén, dan-dén, dan-dén:
én vagyok a kis kovács.
A kis Gyurka a tábláján
szorgalmasan irogat,
Mögötte a kis Juditka
kiváncsian pislogat;
Ő még kicsiny, nem tud írni,
bár szeretne tudni már:
Majd megtanul esztendőre,
ha majd iskolába jár!
Nincs szebb élet a miénknél,
egész nap munkálkodunk,
Kis kertünkben gyomlálgatunk,
öntözgetünk, dolgozunk...
Kis kertemben kora reggel
virágokat szedtem,
És belőlük szép bokrétát
kettőt is kötöttem;
Az egyiket jó anyámnak
adom névnapjára...