Gyermekekkel kapcsolatos versek
"Fehér vagy gyermekem,
Mint a’ hó fehér,
Oh mért nem mosolygassz
Jó anyád ha kér."...
Jer, menjünk ki az erdőbe, kis fiam,
Ott magány van, ott nincsenek annyian,
Olyan puha, olyan tiszta ott az út,
A világé meg göröngyös és hazug.
Pihenj, fiam! nem áll ugyan
Kevély márvány álmad felett;
De bús anyád, fájdalmival,
Sirodnak élő szobra lett.
Voltam lakásodon,
Meglátogattalak,
De hiába jártam,
Meg nem láthattalak.
Nézzétek ezt a négy szelíd fiúcskát,
mily szeretettel összebújva áll;
A nevük: - Lajos, Józsi, Pista, Géza,
s mindegyik egy-egy nyíló rózsaszál.
"Vétseinek fia lett!" - Kit s mit várhatni belőle?
Nézd atyját, s eleit: Vétseit, Orczyakat.
A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám kérleli az asszony: "Nincs helyem!
Nehéz órám megjő ez éjjelen.
Egyszer sétálni ment egy rák a lányával,
S látja miként csúsz mász hátra a farával,
Mond neki: "Jaj hogy mégy szerelmes leányom,
Ha intlek, a borsót, látom falra hányom.
Én sárgacsőrü kis madárfiókám
Ihol a vers. - Az öreg cimbora
Őszének tarlott tájain borongván,
Magával némi mélabút hoza.
Az isten legdicsőbbik gondolatja...
Az isten legdicsőbbik gondolatja
Alakba akkor öltözik,
Midőn a szerető magyar anyától
Ép magyar magzat születik.
Amikor a földön
Gyermekek zokognak,
Az ég angyalkái
Mind elszomorodnak.
Egy gyermek tekintvén egyszer a tűkörbe
Látja, hogy a nénje fonnyadt, sárga, görbe,
Csudálja mellette formája szépségét,
Gyalázza nénjének rút éktelenségét.
Szép vidék áll tölgyerdők között;
Volna nem szép, nékem még is az!
Ott mosolygott rám a' gyermekév,
Ott szedém virágid' szép tavasz!