Gyászoló versek

Szemere Miklós

Emmi

Én is vesztettem már - kit magános órán
Megsirassak lelkem egész fájdalmával,
Össze forrott szívem - e sötét világnak
Egy kis porszemével - egy uj sírhalmával.

Tovább...

00

Madách Imre

Az aradi sírra

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud...

Tovább...

Salamon Ernő

Kitelt időmnél

Siess, hogy megsirassál,
kendős mellednek használ,
hajnalig kiteríttess...

Tovább...

00

Kaffka Margit

Egy sirra

Mért könnyezel, anyám? Ne sírj fel engem!
A földi létből ami szép: az álom...

Tovább...

Erdélyi János

Látogatás

Voltam lakásodon,
Meglátogattalak,
De hiába jártam,
Meg nem láthattalak.

Tovább...

Garay János

Kettős bú

Szivem, szivem! te bútalan,
Mivé levél?
Haj, ifju bár, kéj és öröm
Benned nem él!
Csak egy leány, csak egy haza
Volt e kebel szent birtoka.

Tovább...

00

Eötvös József

Végrendelet

Ha majdan átfutottam
Göröngyös útamat,
S hova fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad...

Tovább...

Tompa Mihály

Siremlék

Pihenj, fiam! nem áll ugyan
Kevély márvány álmad felett;
De bús anyád, fájdalmival,
Sirodnak élő szobra lett.

Tovább...

Madách Imre

Petőfi sírján

Nem mondja kisded síri jel:
E zugban porlik tested el.

Tovább...

00

Tóth Kálmán

Batthyány temetése után

A nagy magyar ünnepnek vége,
A gyászoló nép szerte ment,
S most ujra járja a német szó,
Az "Orpheum" és "Neue Welt".

Tovább...

Lauka Gusztáv

Clarissa sirján

Ifju korodba vetéd el szende leányka virágid',
'S most melly őrzi porod', puszta, kopár a' halom.

Tovább...

00

Fülöp Áron

Halottak napján

A temető gyászos homályán
Egy sugár ma is átdereng,
A kegyelet égből leszállván
Megáll a sirhalmok felett,
S zarándokol az özvegy, árva,
Szemekbe' könny, az arcokon gyász,
S hol enyészet ül egymagába:
Templommá lesz a néma ház.

Tovább...

Pásztor Árpád

Egy elpuhult késő római éneke

Nem félek tőle, csak nem küzdök érte,
Mint őseim... Hisz úgyis megtalál
Az örökhű halál.

Tovább...

Reichard Piroska

Sirvers

Nem volt rosszabb, se jobb, mint te meg ő,
erős és gyönge, bízó s remegő;
magának, másnak átok és ajándék,
csupa ballépés és csupa jószándék,
mint te meg ő.

Tovább...

00

Pásztor Béla

Furcsa, régi kúria

E furcsa, régi kúrián
Él ráncos, vénhedt nagyanyám.

Tovább...

00