Gyászoló versek

Móra Ferenc

Aranyszöggel...

Aranyszöggel nincs kiverve,
Virágokkal nincs beszórva,
De szomorú is az özvegy
Varróasszony koporsója.

Tovább...

Gyóni Géza

Öröme van a pacsirtának

Börtönudvarból zöld mezőn
Hajlik az út a temetőbe.
Fehér deszkák közt fehérebb sziv:
Az én édestestvérem fekszik.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Halottak napja

Anyám: a gyász ma ünnepel.
Vigyázva lépdel a szobán át.
Vén szekrényből, mit por lep el,
Előszedi selyem ruháját.

Tovább...

Benedek Elek

A nagymama

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek...
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.

Tovább...

Tompa Mihály

Sirnál

A sírban csend és nyugalom van; lyánka, te fáradt...

Tovább...

00

Ölvedi László

Halottak napján

Verőfényes, halk őszi napon
Mécsek gyúlnak itt is, amott is.
Kivirágzik sok árva halom,
Hófehér rózsák hullnak hangtalan
A szürke rögre.
Halottak napja van.

Tovább...

Samarjay Károly

Szegény temetés

Gyászének kísérte szegény házból a koporsót,
Udvart és a szobát tárva hagyák üresen.

Tovább...

Tompa Mihály

Halott felett

Ti boldogító szép szemek,
Sugárotok hogy elfogyott!
A zengő ajk hogy megfagyott!
Szív és kebel minő hideg!

Tovább...

00

Pósa Lajos

A szécsi molnárné

Vigan jár a malom,
Mégis nagy a búja:
A szécsi molnárné
Gyászba van borulva.

Tovább...

31

Bárd Miklós

Sirfelirat

Tartós borút nem tűrt a lelke,
Örömre született;
Mint élet-művész kimagaslott
Mindenek felett.

Tovább...

10

Eötvös József

Egy újszülött gyermek halálára

Alig jött s már is elhagyott,
A kit úgy vártatok,
Szerelmeteknek gyermeke; -
Szülék, ne sírjatok!

Tovább...

Vörösmarty Mihály

(Szerencsétlen...)

Szerencsétlen, igen szerencsétlen
Gyermek, mint keseregjem halálodat?

Tovább...

00

Lauka Gusztáv

Történet

A' rabló erdőben lakott,
Szeretve nőt, 's két magzatot;
A' két gyermek rég elhala,
Szeretve már csak nő vala.

Tovább...

00

Tóth Kálmán

Epitaphium

A mig köztünk volt, hármat szeretett:
Hazát, barátságot, becsületet...

Tovább...

00

Arany János

Juliska sirkövére

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ