Gyászoló versek

Bajza József

A visszatért

Eltemette honját
A mohácsi vész,
Vissza vércsatákból
Tér a bús vitéz.

Tovább...

00

Arany János

A jóságos özvegynek

Ne hagyjon el engem a múzsa kegyelme,
Ne fogyjon el addig ez a vékony elme,
Míg rólad is egy dalt könyvembe nem írok,
(Szűk hála, de minden, amit adni bírok).

Tovább...

00

Dukai Takách Judit

A beteg Malvina

Mi az ember? - Egy kinyílt rózsaszál
A virító kornak tündéres kertjében;
Addig mosolyg, míg tövisre talál
S elhervad éltének legszebb idejében.

Tovább...

20

Dukai Takách Judit

Juliskám halálára

Boldog, boldog idők! hová repültetek,
Képzelt arany-várak, hát mind ledőltetek
A semmiség ölébe?
Mikor karjaimmal még ölelhettelek
Mikor enyémnek még nevezhettelek
Reményem tükörébe!

Tovább...

Bajza József

Egy anya keserve

Alszol csendes árny alatt,
Kisded gyermekem,
S nincs e földnek hajnala,
Mely felkölt nekem.

Tovább...

Bajza József

Lenke dala

Faluvégen erdő,
Erdőben magány,
A magányba' sírdomb
Hársak alkonyán.

Tovább...

00

Bajza József

Egy leányka sirján

Nyúgodj csendes föld alatt,
Nyúgodj szép leány,
Bájid elhervadtanak
Élted hajnalán.

Tovább...

10

Oláh Gábor

Miért?

Meghalt Ady, meghalt Babits,
Tóth Árpád és Kosztolányi...

Tovább...

Oláh Gábor

Anyám, hazám

Boruljon össze minden alkonyatkor,
Hallgassunk, sírjunk hosszan, óh anyám,
Hazánk és életünk bús alkonyán.

Tovább...

00

Bajza József

Az est

A nap leszállt, borúlnak az
Arany-felhős egek,
Mezőkön a pásztorsipok
Elcsendesűltenek.

Tovább...

00

Sipos Domokos

Nagyanyám

A tornácon ült egy kicsi széken
S a napba nézett nagyanyám.
Vakság vont szürke függönyt két szemére,
S míg pergett a fény két kezére,
A színek lassan beosontak lelke ablakán.

Tovább...

Eötvös József

A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Tovább...

47

Arany János

A sors humora

Mint folyondár, melynek
Támasza kidőle,
Roskad le az özvegy
- Oly hirtelen özvegy! -
A fekete földre.

Tovább...

10

Tóth Árpád

F. l. úrleány sirkövére

Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

Tovább...

00

Kosztolányi Dezső

Egy leányról

Szelíd, okos lány volt. Kevélyen, árván
panasztalanul járkált mindenütt,
s a hófehér párnákon úgy feküdt,
mint Vénusz oltárán a gyenge bárány.

Tovább...

30

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom