Gyászoló versek

Pósa Lajos

Öreg koldusasszony

A nagy utczasarkon
Öreg koldusasszony,
De nagyon szereti
A jó szívű Annát,
Mindennap kap tőle,
Mindennap egy krajczárt.

Tovább...

Karinthy Frigyes

Halott

Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.

Tovább...

Reményik Sándor

Halottak napja

Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.

Tovább...

Havas István

Árpád sírja

Tudós könyvben nincs megírva,
Hogy merre van Árpád sírja.
De figyeld a madár dalát,
Feldobogó szíved szavát,
Hangjait az ősmesének:
Így csendül a regős ének!

Tovább...

Reményik Sándor

Szeretném tudni

Annyit néztük a Göncöl szekerét.
Szeretném tudni: együtt,
Együtt valaha fogjuk nézni még?

Tovább...

Gárdonyi Géza

Gyászoló anyának

Tudom, hiába mutatok az égre,
ön csak a földre néz:
a mélybe,
ahol szívének kincse van elásva.
Tudom, nem hallgat a vígasztalásra.

Tovább...

Gárdonyi Géza

Sirnál

"Add vissza Föld! hisz benned van eltemetve!"
A Föld nem felel. Sötét van idelenn!

Tovább...

10

Virág Benedek

Bessenyei Györgynek emlékezete

Amely tűz bennem még tart, s míg bennem ez élet
Tartand, György, teneked hálaadó köszönöm.

Tovább...

00

Fazekas Mihály

Csokonai Vitéz Mihály halálára

Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,
Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal
Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...

Tovább...

Virág Benedek

Gyászkalapos

Meghalt édes anyád; kalapodnak gyásza jelenti

Tovább...

00

Juhász Gyula

Dugonics oszlopánál

Sírodhoz, Dugonics, szent öreg, eljöve
Új kor énekese s tiszteletét teszi
És hogy zöld laurus fonja be hamvadat
Örvend néki egész szive.

Tovább...

00

Rájnis József

Egy szelíd verébről

Sírj, oh szép Venus! és te, kis Kupído!
Széllyel sírjatok, oh kegyes személyek!
Mert nagy búba merűlt szegény leányom:
Megfosztotta halál szelíd verébtől!

Tovább...

Babits Mihály

Jászai Mari halálára

Mint a munkás, ha elállítja gépeit
gyásza jeléül: állítsd el titokzatos
szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha
kitagadott Orestes, mert Elektra tünt
az alvilágba, nővéred, ki gondosan
ápolt és dajkált, áldozott és siratott
és siratott...

Tovább...

10

Juhász Gyula

A jövő vetése

A jeltelen sírokra gondolok,
Miken halottak estéjén se ég mécs
És nincsen koszorú. A feledés
A földdel egyenlővé teszi őket.

Tovább...

00

Babits Mihály

Arany

Mélán ültük még az iskolát,
s ittuk már a lelked italát
tejnek, mint a jó bor elejét:
ó csak most érezzük erejét!

Tovább...

00