Emlékezésről szóló versek

 IdőHosszKedvenc

Ambrus Balázs

Hirdetés

Kerekes Ferencet keresem,
Kivel együtt jártam iskolába.

Tovább...

00

Arany János

Emlékre

Vándor megállj! Hó! bámuld e követ,
Mellyel magunknak szerzénk hírnevet...

Tovább...

00

Tisza Domokos

Egyiptomi tájkép

Gyönyörű fönnségűlt vidék
Mellyen az öreg Nilus foly!
Fölötte, a felhőtlen ég
Napfénye egy örök mosoly.

Tovább...

Sáfáry László

Sáfáry József

Sokat jártam Vele a hegyek között,
akkor léptem át a lövészárkok ottfelejtett emlékét
és néhány évtizedet.

Tovább...

00

Bárd Miklós

Miklós fiamnak egy havanna szivarral

Harmincöt éve Miklós napra
Apámtól kaptam én ezt.
Tartsd te is az emlékezésre
S harmincöt évek mulva véle,
Becsüld meg majd a Dénest.*...

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Vég

Égj tisztán, mint a szent oltár lángja hazádért,
Küzdj fel az érdemnek sziklatetője felé...

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Emlékezet

Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom
Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon.

Tovább...

Sárosi Árpád

Egy kertnek a szélén

Tavaszerők, mint gyermeket csalnak,
Hívnak a rétek, hí a határ.
Megpihenek egy kertnek a szélén,
Hol egy magányos diófa áll.

Tovább...

00

Ady Endre

Ha a szemem lefogták

Óh, elégtétel éjszakája,
Óh, gyönyörűség éjszakája:
Szememet már lefogták szépen
És senki sem emlékszik rája.

Tovább...

00

Sárosi Árpád

A kandallónál hófehérben

Az ablakon ezer alakban
Apró emlék: a tél szeszélye.
Mulandó semmik tünnek-mulnak
Forró szád egy lehelletére.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Emlék-tó titka

Hattyúfogattal jön már a gálya:
Távol tavára
Most készül szállni hercegasszonyom.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Álom-hajó

Marengo, Jena, Wagram, Austerlitz...
Egyszer mindenki volt Napoleon:
Uralkodó nagy, vagy kis dolgokon.

Tovább...

Szenteleky Kornél

Egy pillanat

Ha majd ismét eljön egy karácsony,
milyen szép lesz a hó, az öröm,
a csúf szívek is szépek lesznek,
amint cukorkát visznek másnak.

Tovább...

Pável Ágoston

Régi sarjuk illata

Vidéki város. Őszi napsütés.
Szitáló csendben kong riadt lépésem.
Minden kapuból ottrekedt kacaj
köszönt elém a mult ködén keresztül.

Tovább...

Ambrozovics Dezső

Rabság

Sas voltam egykoron, magasba' szárnyaló,
Miként a szélvihar szilaj, erős, szabad!
A kék azúr derült világa volt hazám,
A honnan a sugár, a fény, a tüz fakad.

Tovább...