Versek a barátságról
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz engemet:
hogy tenéked, mint barátod,
felszentellyem szívemet?
Köszöntő versek egy Barátom’ Névnapjára
Ha bár kemény tsattogással
Hulnak az ég kövei,
Bár zúgjanak mormolással
A' Foljóknak vizei
Bár az édes
És negédes
Kristály patak' tsergése
Tsergedezzen...
Néktek is Barátim egy jó egészséget
Akarok mondani; mert azon hivséget,
Meljel mindnyájatok hozzám viseltettek...
Nemes barátot lelni,
Ki éltét osztja velünk,
Kit mindenkép kedvelünk,
Oh, nemde boldogság?
A magyarok istene
Áldja meg a lelked,
Kedves Német barátom,
Szeretlek én téged.
Elriasztva, megsebezve,
Nem találva föl helyét,
Lelkem üldözött galambként
Megpihenni száll feléd.
Ha elnézem a tavasznak
Ártatlan virágait,
Visszahozzák emlékembe
Gyermekkorunk napjait,
Midőn az életnek még csak
Mosolygását ismerénk;
Midőn, hogy az egész világ
Egy rózsáskert - azt hivénk...
Mivel a hegy nem jön, - én megyek a hegyhez.
- Kényszerű bölcsesség, illik Mohamedhez.
Csakhogy én nem jöttem kényszerűség végett,
Mikor szeretettel bejelentem néked:
Bizsereg a tavasz, erembe', vénámba',
Nem állom itt soká, kiszállok Földvárra,
S mint költöző madár, a nagy útban fáradt,
Elfoglalom megint elhagyott tanyámat...