Anyasággal kapcsolatos versek
Zajongó, rengő, dübörgő hóra
Elkap a forgatagába.
Öröm és búnak
Hangjai búgnak
Ragad a ritmus varázsa.
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Kis kertemben rozmaringot ültetek
Pünkösd napján piros rózsákat szedek:
Bokrétába kötöm a sok virágot,
Kora reggel od'adom majd anyának.
Akinek van boruljon le elébe
És napsugárból, tiszta színjóságból
Fonjon, fonjon glóriát fejére.
Az emberek, ha járnak-kelnek,
Hallanak mindenféle nyelvet:
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
Ezen az első őszi reggelen
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.
Az asztalon két megtört fényű gyertya
S az anyám szemében ezer gyertya ég...
Érzem már, hogy közeleg a vég.
Bementem a szobába és elém jött
mosolygó arccal, csillogó jósággal
szemében, az én édes jó anyám.
Mosolygó volt az arca, régi-régi
ismerősöm volt ő nekem,
olyan ismerősöm volt, mint a por
a fának, mint a hűs hegyi patak
a víg ezüst halacskának... De mégis...
Ennek az özvegynek itt a villamosban
nem akar senki se
helyet adni.
Csak áll s lesi, hogy
hová
ülhetne le.
Künn a város szélén
Egy csöndes utcából,
Nagy, szivtelen gőgtől,
Hiuságtól távol -
Szűk koporsót visznek.
Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.
Hord mindenikünk szívében egy képet,
Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb.
Mint a madár a fészkére,
Szomju vándor hűvös érre,
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.
Egymást átkarolva szépen,
Mennek a virágos réten.
Övék most az egész világ:
Nekik virít minden virág!