Álmokról szóló versek

Gárdonyi Géza

Az égből

Az égből egy angyal, egy öklömnyi szőke,
Éjjelenkint mindig leszökdös a földre.

Tovább...

Kerényi Frigyes

Az ébredőhöz

Ébredsz s halvány arczidra most
Bibor terűl -
Haván oly túlvilági szép
Két rózsa ül!

Tovább...

00

Vályi Nagy Ferenc

Az álomhoz

Öröm-teremtő vagy te, nem a halál
Mord képe, lantom tiszteletedre zeng
Óh édes Álom! földi tündér-
Isten! erő s nyugalom királyja!

Tovább...

00

Fazekas Mihály

Még gyertyám el nem óltottam...

Még gyertyám el nem óltottam,
Tisztát akarván venni,
Mantlizsákom felbontottam,
S mellém találám tenni.

Tovább...

Petőfi Sándor

Milyen furcsa álmam...

Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te megszúrtad szívemet,
És belőle minden vér kifolyt; de
Minden csepp vérből egy rózsa lett.

Tovább...

Arany János

Hajnali kürt

A szőke reg, a barna éj
Kétes csatában küszködött:
Kétségesen borongtam én
Az ébrenlét s álom között.

Tovább...

00

Virág Benedek

Petrarca álma

Egy myrtuserdőben valék
Álmomban a minap.

Tovább...

Dsida Jenő

Álmok

Arcomat éri
hajnali fény
és sírva, remegve,
zokogva, nevetve
álmodom, álmodom, álmodom én.

Tovább...

90

Juhász Gyula

Isten kezében

A júniusi napnak záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.

Tovább...

20

Dsida Jenő

Jertek velem!

Most jertek velem, kicsi álmok,
Bolondos, drága álmaim!
A jövő csókot integet
S én odaviszlek titeket:
Jertek, jertek csak, álmaim!

Tovább...

10

Dsida Jenő

Jó álom

Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Tovább...

Dsida Jenő

Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Tovább...

Ady Endre

A kezek bábja

Kezeket látok mindenütt,
Fekete raját a kezeknek:
Forró kezet és hideget,
Hívót, tolvajt és megadót,
Üszköst, vidámat és meredtet.

Tovább...

00

Tóth Árpád

Reggel

Hunyorgva néz felém mint szürke, ébredő szem,
A messze, nyirkos ablak; dereng a vállas ágyvég;
Ajkam álombeli, szelíd csókoktól lágy még,
S még szunnyad tarka ingem, petyhüdten és redősen.

Tovább...

00

Tóth Árpád

Szédület

Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,
Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
A színek selymét és a hangok ércét
Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.

Tovább...

00

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom