Versek az állatokról
Itt vagy, itt vagy, fecskemadár,
Szívünk olyan régóta vár,
Daltól zeng az eresz alja,
Felvidámul, aki hallja.
Ica, rica, kukorica,
Hozzad gyorsan, kis Marica!
Hajnal óta kiabálok,
A lábamon alig állok.
Falu végén egy kerek tó,
Abba folyik a Berettyó.
Ottan úszkál hat libuska
Ott lubickol kis Iluska.
Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni, de nem
tud; csak gubbaszt az őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait...
Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Szép libáim, kis kacsám,
magot hoztam, egyetek:
Szeretném, hogy meghizzatok
s jó kövérek legyetek.
Cimborát hozott a posta
Klárika buzgón olvassa:
Evést, ivást, mindent felejt,
Cica-furfangról mit se sejt.
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke.
Kecskeanyó s a gidája,
Gyuricácska, vigyázz rája!
Kora reggel, amikor
Húzzák a harangot,
Ébredeznek, szárnyra kelnek
A kedves galambok.
Hallod-e te kis gilice,
Ne rakj fészket út szélire,
Mert az úton sokan járnak,
Téged ottan megtalálnak.
Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.
Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.