Versek az állatokról
Kis gyíkocskám, aranyoskám,
Ne félj tőlem, gyere hozzám
Jere, jere, édesem!
Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.
Ne csúfold a szegény szamarat,
Amiért a lótól messze marad...
Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek...
Öt kis testvér a nyáron
kilovagolt szamáron;
Egyik ráült, más vezette...
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét...
Pinty úrfinak fillére sincsen.
tán a nagyapjának se volt:
De azért ő vigan dalolgat,
s a ruháján sincs semmi folt...
Csirkék, kacsák vígan élnek
a majorház udvarán,
Enni-inni bőven kapnak,
jó dolguk van igazán...
- Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, - tudom!...
Hosszúlábu strucczmadár, futós, mint a szél,
A jó arabs paripa nyomába sem ér;
De ha lopva meglepik, nem szaladhat el...
Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,
reá akart ülni...
Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,
Meghal éhen!