Versek az állatokról
Van Péterkének
Hófehér báránya,
Piros szalagocskát
Kötött a nyakába.
Ha ma az Ég kiderülne,
A mezőre elrepülne:
Fűről fűre szálna,
Kényére hintálna,
Ugy mond egy szép Pille.
Pulyka mondja: rút, rút, rút.
Rút, rút, rút, rút mind a lúd!
- Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, - tudom!...
Nahát, látod, te, te,
kikölt a sok pete,
jön már a friss tojásból
a sok kis aligátor,
alig tojtál, alig...
Kendermagot talált
A veréb s igy csarált:
Egyedem,
Begyedem,
Megegyem?
Ne egyem?
- Hess, te czicza! siczcz, te czirmos! -
még mi nem jut eszébe,
Hogy a kakast megugrasztja,
s kárt tegyen a csirkébe!
Pinty úrfinak fillére sincsen.
tán a nagyapjának se volt:
De azért ő vigan dalolgat,
s a ruháján sincs semmi folt...
Hosszúlábu strucczmadár, futós, mint a szél,
A jó arabs paripa nyomába sem ér;
De ha lopva meglepik, nem szaladhat el...
Három picziny arany-hal
úszkál az üvegben:
De jó dolguk van nekik
ebben a melegben!
Tarka-barka papagály,
Büszke, mint a kis király;
Jár a szája, csak hadar,
Azt se tudja, mit akar;
Egy-két szót, ha bemagol...
A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét...
Nincsen olyan fényes dolga
senkinek, mint én nekem:
Egész nap a birkáimat
vezetem, legeltetem...