Versek az állatokról
Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem...
Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak...
Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak...
Ebecském, ebecském
Be jókor elhalál,
Pedig olly ifju, szép,
És hűséges valál.
Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken...
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Ha nincsen folyóvíz,
Jó a pocsolya is,
Szeret benne lustálkodni
Disznó is, bival is.
Kora reggel, amikor
Húzzák a harangot,
Ébredeznek, szárnyra kelnek
A kedves galambok.
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...
Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.
Vadgalamb száll ágról-ágra,
keresi a párját:
Ha meglelte, turbékolva
a nagy erdőt járják...
Milyen szépen megfér együtt
ez a három jó barát:
Kis Juliska az ölében
beczézgeti a cziczát...
Három fehér hattyú
Egymás után halad,
Esti szürkületben,
Árnyékos sötétben
Sötét fenyük alatt.
Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája...