Versek az állatokról
A nagy országutat
a ló addig rójja,
Míg egyszer leesik
az egyik patkója;
Akkor a kovácshoz
vezetik a lovat...
A királytigris és az orrszarvú
Királytigris ő kegyelme,
Indiának veszedelme,
Orrszarvúval találkozott.
Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával.
Jó állat a tehén, édes a teje.
Szopós kis fiának borjú a neve;
Ha már nagyobbra nőtt, majd tinónak hivják
Szekérbe, igába, eke elé fogják.
Kis gyerekek, valamit
kérdezek most tőletek:
Vigyázzatok, hogy aztán
okosan feleljetek.
Pincsi kutya büszkén jár-kel,
akár csak egy gavallér!
- Jó-e, mond' a sárgarépa?... adj belőle kis majom!
- Van eszembe! - dehogy adok! Úgyis elég a bajom!
Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.
Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.
Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Téve hosszu, terhes útat
- Melyet a szél is megúnhat, -
Kikeletkor megjövétek!
Rongyos, szennyes volt a fészek...
Ezt a dolgot hozni jóra:
Volt az első, - fecske, gólya!
Láttál-e már bősz oroszlánt? - Úgy-e szörnyű állat?
Bátorságra és erőre párját nem találod;
Forró, sziklás Afrikában vagyon hazája:
Ott uralkodik, mert ő az állatok királya.
Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak...