Temetés
Embert kisérnek csendes nyughelyére,
El nem borúl vidám pillantatom -
Öregnek szól a bánatos karének;
Megnyúgodott kebellel hallgatom,
Reá szivemnek lassu hangja kél:
Hogy is ne hullna őszkor a levél?
A temetőkertben új sír domborodik,
Alatta a legigazibb
Barát porladozik.
Kiszáradt kebled tengere,
És a' földi érzetek
Drága gyöngyei, - a' halál
Által összetörettek...
Betyár gyerek áll az utczán...
Betyár gyerek áll az utczán,
Azt sem tudja, minek áll ott,
Langyos szellő hoz elébe
Egy hervadt fehér virágot.
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a legszebb legény babája.
Három galamb húzza azt a harangot,
Ugy temetik a negyedik galambot.
Künn a város szélén
Egy csöndes utcából,
Nagy, szivtelen gőgtől,
Hiuságtól távol -
Szűk koporsót visznek.
Gyászének kísérte szegény házból a koporsót,
Udvart és a szobát tárva hagyák üresen.