Sírvers
Ha majd fűszál leszek,
Mert az leszek,
Igénytelen, egyetlen-egy fűszál,
Egy a sok-sok közül, ahogyan most
A hó alól kibukva sorba áll, -
Ha majd fűszál leszek,
Lesz-e emlékem régi életemről,
A fájdalmasról, torzról, tévedettről?
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk...
Tartós borút nem tűrt a lelke,
Örömre született;
Mint élet-művész kimagaslott
Mindenek felett.
Tavasz
Hajnal
Sugár
A menny
Legszebb tündér leányai,
Testvérid voltak o neked! -
Az uj tavasz zord térre száll,
Éjjelt...
Kártya, kopó, fürdő, Bacchus, Vénus, pipa, ló, tánc
Kevellőjők: Üress úr van elásva ide.
Ebecském, ebecském
Be jókor elhalál,
Pedig olly ifju, szép,
És hűséges valál.
Nem volt rosszabb, se jobb, mint te meg ő,
erős és gyönge, bízó s remegő;
magának, másnak átok és ajándék,
csupa ballépés és csupa jószándék,
mint te meg ő.
Volt nekem is, mint volt másnak e világon:
Sok kis erény mellett - sok nagy gyarlóságom.
Sok szívnek gyötrelme mig élt, gyötrelme hogy elhalt...
Itt nyugszik Haspók, s örömest, ha zabálni lehetne;
Testét egy buzatár potrohos öble fedi.
Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy s négy árva keserve
Tette beszédessé rajta e néma követ...
Oh anya! meg ne sirass, hogy ezen kis sírba leszálltam...